* 8. rész -- Egyszer voltam annyira élő, mint te most *

- Connor -

- De hát az már vagy... - számolok fejben. - Nagyon régen volt - esek kétségbe.
- Nyugi van ember! Mégis mit csinálhat veled egy több szász éve halott ember? - kérdi mosolyogva Rocky.
- Nem akarok senkit se megijeszteni, de egy álom pasiból csinált ez az izé koboldot - mutat magán végig Ross.
- Na azért az túlzás - jegyzi meg Laura.
- Igazad van, még így is elképesztően helyes vagyok - túr a hajába Ross, mire Laura elég látványosan röhögni kezd.
- De ami tény, az tény. Mégpedig az, hogy valaki aki 1620-ban itt járt visszatérjen, őszintén szólva, nos... lehetetlen - magyarázza Rydel.
- De akkor mivel magyarázod, hogy... - kezd bele mondandójába James, de egy pillanatra megakad.
- Mit mivel magya...
- Shhh! - inti csendre James Rydel-t. - Ti is halljátok? - néz rajtunk végig.
- Remélem nem még egy olyan patkány! - néz ijedten Riker.
- Ezek láncok. És lentről jön hang, vagyis én felfelé megyek - indulok a lépcső felé, de senki sem követ. - Le akartok menni megnézni igaz? - kérdem komor képpel, majd egy sóhaj kíséretében vissza ballagok. Ellington kaland vágyó egy pali, már csak azért is, mert megint ő megy legelöl. Leindul a lépcsőn, mi pedig követjük. De jó a rosszban, hogy tudom kit eszünk meg először, ha elfogy a kaja...
Lent megtorpanunk egy hatalmas pince szerűségben.
- Mikor legutóbb itt jártunk ez még nem így nézett ki - fordul meg a tengelye körül Ariana.
- Na ne! - forgatja a szemét Ross.
- Nézzetek körbe, aztán menjünk innen - mondom hadarva, miközben összébb húzom magamon a pulcsit.
- Csak szerintem olyan ez a hely, mint egy játékszoba? - kérdezi egy kis idő elteltével Ross, mire mindenki felvont szemöldökkel ránéz.
- Ez hogy? És miért? És.. ah mindegy - adja fel az igen értelmes hozzászólás elemzését Maia.
- Én sem értem .. - von vállat Laura. - Egyszerűen csak hagyd elmenni a füled mellett, vagyis jelenleg a lábad mellett - röhög.
- Valaki nagyon vicces kedvében lett hirtelen - grimaszol a kis törpekapitány.
- Egyébként gondolkodtam... - szólal meg Ariana, mire Stef feltűnően vihogni kezd. - Ennyire azért nem meglepő - ingatja a fejét durcásan az ötletgazda.
- Inkább mond, hogy min gondolkodtál - járkál fel-alá Tristan.
- Remélem azon, hogy el kéne innen menni - szólal meg undorral a hangjába Grace.
- Gyere szépség, majd én megvédelek - lép közelebb hozzá Ross.
- Na erre nem fogadnék - forgatja a szemét Grace, majd arrébb megy egomán barátunktól.
- Mondhatom végre? - türelmetlenkedik Ariana, mire mindenki elhallgat. - Szóval.. A kis gnómról jutott eszembe, hogy a mesékben egy szerelmes csók mindent megold és..
- Lehet, hogy akkor vissza változhatok - derül fel Ross feje. - Hölgyeim - vonogatja jelen pillanatban jó vastag szemöldökét, mire Grace-en kívül minden lány egy hatalmasat hátralép. - Na gyere csinibaba - pattan fel a fal mellett álló pad félére, majd csücsörítve Grace-hez fordul, aki habozva, de lekapja.
- És semmi.. Akkor most jöjjön az én elméletem Connor szelleméről - mondja unott fejjel Stef, de mindenki csak áll és vár ennek hallatán a csodára. - Nos, ha ez itt egy játszószoba féleség, akkor lehet, hogy régen az is volt. Nem biztos, de lehetséges, hogy nem mi vagyunk a játék első tőrbecsalt áldozatai - ecseteli, mi meg még mindig csak állunk, mint akik jól végezték dolgukat. - Tehát, most mindenki nézzen alaposan körül, hátha rájövünk, hogy kivel is van dolgunk! - mondja kicsit nagyobb lendülettel, mire szétszéledünk és nézelődni kezdünk. A percek csak úgy röpködtek, de nem találtunk semmit.
- Nézzétek meg a kis szekrényt - hallok meg lányka hangot, de ahogy körbenézek senkit sem látok.
- Ez melyikőtök volt? - emelem fel az ujjam gyanúsítgatóan, mire mindenki csak lapít. Rydel erőt vett magán és odament az említett szekrényhez és kinyitotta, mire kész vértenger ömlött ki belőle, és a piros folyadék tetején lassan úszott egy hercegnőnek öltöztetett baba. Akkor most vegyük végig...
1. Hányinger? Pipa!
2. Szédülés? Pipa!
3. Félelem? Óh, de mekkora pipa! Jézuska én mindjárt kirohanok a világból. Csak a baba tulajdonosa ne jelenjen meg itt nekem, mert akkor lehet el is ájulok.
- Haver, kérlek nyugodj meg! Itt vagyunk veled - fogja meg a vállamat aggódva Riker, ahogy erőtlenül a véres földre rogyok.
- Kelj fel, mert te is itt maradsz - hallom meg újra a kislány hangot, mire felnézek. Velem szemben pedig egy könnyes szemű, aprócska lány áll. Ruhája és teste véres, egész kinézete megkínzott és megtört. - Én is féltem, hogy úgy végzem mint oly sokan.. Vérbe fagyva... Évszázadok óta próbálom megmenteni az olyanokat mint te, de eddig mind meghaltak. Kérlek, te ne.. - sírja el a végét, mire mintha már nem is lenne minden tiszta vér körülöttem felpattanok. Sokszor láttam a nővéremet a saját fájdalmát feltörölni a padlóról, mert apánk folyton bántotta és ezért volt ez az egész... mert túlságosan is fájt látni őt így.
- A játék művelte ezt veled? - nézek rá kérdőn.
- Mi játszottunk vele először. Én itt laktam - mondja félénken.
- A barátaiddal játszottál itt? De mi történt pontosan? - kérdem.
- Igen.. - szipog. - Kihasználta mindazt amitől rettegtünk, és szépen sorban megölt minket, ha túléled, akkor én is újra szabad lehetek, és nem kell többet itt lennem - néz rám könyörgően, majd amint szóra nyitnám a szám sikítva keresztül repül rajtam és eltűnik.
- Ez tuti visszajön még - jegyzi meg unottan Stef.
- Hogy tudod ilyen könnyedén venni a dolgokat? - kérdi fej ingatva Megan, miközben már felfelé tartanak. De én csak állok ott és nézek a semmibe. Ha be is fejezzük a játékot, akkor is lehetséges, hogy valaki nem éli túl, pedig mi nem erre a nyárra vállalkoztunk...


- James -

- Connor nagyon ki van - vágódik le a földre Maia.
- Csodálkozol? - ülök le mellé.
- Nem igazából megértem, de ha megijed sem lesz jobb - ül fel ő is, majd elkezdi piszkálni a gumikarkötőm.
- Én nem hiszem, hogy ez a darab akármi képes lenne kinyírni minket - mondom lassan, miközben a tekintetem az övét kutatja.
- Lehet kicsit óvatosabbnak kéne lenned - nevet fel egy picit.
- Az nem az én műfajom - nevetek én is.
- A többiek hova tűntek? - néz körbe hirtelen.
- Nem tudom, de biztos jól vannak - tűrök félre egy hajtincset az arcából, majd ahogy elvenném a kezem ő megfogja azt és lassan óvatosan hozzám bújik, mire kicsit közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. Csókcsatánknak addig vége se szakad, amíg valami a kezemhez nem gurul. Egyszerre lenézünk és a kockát pillantjuk meg. Felveszem, majd felállok és felhúzom Maia-t is, aki egyből az oldalamra tapad, így lépünk a játékhoz, aminek táblájára dobom a kockákat.

"Egyre szűkebb, egyre szűkebb.. a levegő is fogytán már, de mindegy is, mert menekülni úgy sem tudsz már..."