- MEGJÖTTEM! - kiabálok, ahogy belépek a házba.
- ÉN IS! - csukja be utánam az ajtót James.
- Nem is ti lennétek - jön ki nevetve anya. - Bradley-t hol hagytátok? - néz körbe, mert mindig velünk szokott lenni.
- Nem sokára Ő is jön. Apu hívott már? - kérdezem.
- Igen, de ne...
- Itt vagyok bocs a késésért, csak nem olyan könnyű leparkolni az új kocsim - lép be Brad, majd megcsókol.
- Nem is ti lennétek - jön ki nevetve anya. - Bradley-t hol hagytátok? - néz körbe, mert mindig velünk szokott lenni.
- Nem sokára Ő is jön. Apu hívott már? - kérdezem.
- Igen, de ne...
- Itt vagyok bocs a késésért, csak nem olyan könnyű leparkolni az új kocsim - lép be Brad, majd megcsókol.
- Semmi baj. Mit is akartál mondani anya? - nézek anyura.
- A nyáron nem tudtok apátokhoz menni.
- Mi?! Miért? - akadok ki.
- Az új barátnőjével lesz a Bahamákon.
- Srácok nincs gond, akkor max itt töltjük a nyarat - nyugtatgat Brad.
- A nyáron nem tudtok apátokhoz menni.
- Mi?! Miért? - akadok ki.
- Az új barátnőjével lesz a Bahamákon.
- Srácok nincs gond, akkor max itt töltjük a nyarat - nyugtatgat Brad.
- Nem egészen...- kezdi el anya. - A cég, aminél dolgozom a nyárra elmegy tárgyalni egy svájci vállalkozóhoz, és én is a kiválasztottak között vagyok, akik a nyárra kimennek.
- Akkor egyedül leszünk itthon? - csodálkozok.
- Megkérdeztem a tehetséggondozó programot, és azt mondták, hogy van egy tábor, amibe mehettek a nyár folyamán.
- Táborba? Most ugye csak viccelsz? - néz a bátyám végig mindenkin.
- Nem, nem viccelek. Holnap indultok a sporttáborba! A Baker Street-re kell mennetek! Nem nyitok vitát, csak menjetek pakolni! - int a szobáink felé. Felindulunk, ugyan nem boldogan. James a saját szobájába ront be, én pedig az enyémbe Brad-del.
- Ezt nem hiszem el! - dobom le a földre a bőröndöm.
- Nyugodj meg! Legalább együtt töltjük a nyarat. Csak segíts majd összepakolni!
Nagyjából sikerült kipakolnom a szekrényemből mindent, és belepaszírozni két bőröndbe. Igaz, hogy a második kupac ruhánál, már a csomag tetején ültem Brad pedig próbálta összehúzni azt. Miután James is kész lett lepakoltunk az előszobába, és átmentünk Brad lakására, persze kocsival. Ott is összeszedtük a cuccokat, majd bezártuk az ajtót és visszatértünk hozzánk, mert azt beszéltük meg, hogy holnap reggel együtt indulunk egy helyről, pontosan fél kettőkor.
- Grace -
Reggel anyu kijelentette, hogy szedjem össze magam, mert elküld egy táborba, ahol barátkozhatok. De nem akarom itt hagyni Maia-t. És nem akarok egész nyáron távol lenni az otthonomtól. De hiába próbáltam lebeszélni a szüleimet az ötletről, nem jött össze. Holnap reggel indul a busz a helyi szupermarket elől. Még nem közöltem senkivel, vagyis az egyetlen barátommal, hogy elmegyek. De majd a pakolás után felhívom. Azt sem tudom, hogy milyen helyre megyek, szerintem ez egy nagyon rossz ötlet. Na de mindegy is. Összeszedtem a cuccaim, majd a telefonomért mentem.
- Szerinted Bundásúr? Maia haragudni fog rám, ha kijelentem, hogy nem leszek itt a nyáron?- lépek a nyuszimhoz, aki csak ugrik kettőt az itatójához. - Na veled is aztán ki vagyok segítve - nevetek. Hirtelen a kezemben lévő telefon el kezd csörögni. - Ez Ő. Shhh! - pisszegem le Bundásurat.
- Szia Maia! - veszem fel a telefont.
- Szia Grace! Mond csak beengednél? - nevet, mire csak leteszem a telefont és lerohanok az ajtóhoz.
- Akkor egyedül leszünk itthon? - csodálkozok.
- Megkérdeztem a tehetséggondozó programot, és azt mondták, hogy van egy tábor, amibe mehettek a nyár folyamán.
- Táborba? Most ugye csak viccelsz? - néz a bátyám végig mindenkin.
- Nem, nem viccelek. Holnap indultok a sporttáborba! A Baker Street-re kell mennetek! Nem nyitok vitát, csak menjetek pakolni! - int a szobáink felé. Felindulunk, ugyan nem boldogan. James a saját szobájába ront be, én pedig az enyémbe Brad-del.
- Ezt nem hiszem el! - dobom le a földre a bőröndöm.
- Nyugodj meg! Legalább együtt töltjük a nyarat. Csak segíts majd összepakolni!
Nagyjából sikerült kipakolnom a szekrényemből mindent, és belepaszírozni két bőröndbe. Igaz, hogy a második kupac ruhánál, már a csomag tetején ültem Brad pedig próbálta összehúzni azt. Miután James is kész lett lepakoltunk az előszobába, és átmentünk Brad lakására, persze kocsival. Ott is összeszedtük a cuccokat, majd bezártuk az ajtót és visszatértünk hozzánk, mert azt beszéltük meg, hogy holnap reggel együtt indulunk egy helyről, pontosan fél kettőkor.
- Grace -
Reggel anyu kijelentette, hogy szedjem össze magam, mert elküld egy táborba, ahol barátkozhatok. De nem akarom itt hagyni Maia-t. És nem akarok egész nyáron távol lenni az otthonomtól. De hiába próbáltam lebeszélni a szüleimet az ötletről, nem jött össze. Holnap reggel indul a busz a helyi szupermarket elől. Még nem közöltem senkivel, vagyis az egyetlen barátommal, hogy elmegyek. De majd a pakolás után felhívom. Azt sem tudom, hogy milyen helyre megyek, szerintem ez egy nagyon rossz ötlet. Na de mindegy is. Összeszedtem a cuccaim, majd a telefonomért mentem.
- Szerinted Bundásúr? Maia haragudni fog rám, ha kijelentem, hogy nem leszek itt a nyáron?- lépek a nyuszimhoz, aki csak ugrik kettőt az itatójához. - Na veled is aztán ki vagyok segítve - nevetek. Hirtelen a kezemben lévő telefon el kezd csörögni. - Ez Ő. Shhh! - pisszegem le Bundásurat.
- Szia Maia! - veszem fel a telefont.
- Szia Grace! Mond csak beengednél? - nevet, mire csak leteszem a telefont és lerohanok az ajtóhoz.
- Szi...Mi ez a bőrönd? - nézek furán barátnőmre.
- Anyukád hívott, és úgy döntöttem, hogy akkor szenvedjünk együtt - jön beljebb.
- Ez szupcsi! Akkor, csak tedd le ide a bőröndöd és menjünk fel!
- Te amúgy tudod, milyen táborba megyünk? - ül fel az ágyamra.
- Anyukád hívott, és úgy döntöttem, hogy akkor szenvedjünk együtt - jön beljebb.
- Ez szupcsi! Akkor, csak tedd le ide a bőröndöd és menjünk fel!
- Te amúgy tudod, milyen táborba megyünk? - ül fel az ágyamra.
-A leghalványabb fogalmam sincs - nevetek. - De mi lesz a kis állataimmal? Bundásúr, Vattacukor és a kis Kory. Nem akarom őket itt hagyni.
- Majd a szüleid vigyáznak rájuk.
- Igazad van. Viszont emiatt a táborosdi miatt kicsit izgulok - nézek magam elé.
- Ne parázz! Egy kicsit jól érezzük magunkat. Talán találsz új barátokat is - mosolyog, erre nem szóltam semmit, csak bólintottam. Az egész napot elhülyéskedtük, majd elmentünk aludni, mert holnap reggel 9-re kell a szupermarket elé mennünk.
- Majd a szüleid vigyáznak rájuk.
- Igazad van. Viszont emiatt a táborosdi miatt kicsit izgulok - nézek magam elé.
- Ne parázz! Egy kicsit jól érezzük magunkat. Talán találsz új barátokat is - mosolyog, erre nem szóltam semmit, csak bólintottam. Az egész napot elhülyéskedtük, majd elmentünk aludni, mert holnap reggel 9-re kell a szupermarket elé mennünk.
- Riker -
- RIK!- lép be ordítva a szobámba Connor.
- MI VAN? - kiabálok vissza, röhögve.
- Ja azt hittem, hogy alszol még - vonja meg a vállát.
- És fel akartál kelteni? Amúgy meg délután 4 óra van - vonom fel a szemöldököm.
- Csak egy picit. És nálad nem lehet tudni, hogy mikor vagy hajlandó felkelni. Főleg ha szabadnapos vagy -nevet. - Készen állsz a holnapi napra?
- Ma kérdezed, hogy készen állok-e a holnapra?
- Igen - bólint egyet.
- Mit is akarsz te csinálni a város szélén hajnalok hajnalán?
- RIK!- lép be ordítva a szobámba Connor.
- MI VAN? - kiabálok vissza, röhögve.
- Ja azt hittem, hogy alszol még - vonja meg a vállát.
- És fel akartál kelteni? Amúgy meg délután 4 óra van - vonom fel a szemöldököm.
- Csak egy picit. És nálad nem lehet tudni, hogy mikor vagy hajlandó felkelni. Főleg ha szabadnapos vagy -nevet. - Készen állsz a holnapi napra?
- Ma kérdezed, hogy készen állok-e a holnapra?
- Igen - bólint egyet.
- Mit is akarsz te csinálni a város szélén hajnalok hajnalán?
- Reggel nyolcra megyünk, az nem hajnal. És ma jönnek a körzeti versenyre a pompom lányok - vigyorodik el.
- Mért nem lepődök meg? - forgatom a szemeim nevetve.
- Amúgy azt néztem, hogy nem biztos, hogy pont nyolcra jönnek, ezért arra gondoltam, hogy sátorozhatnánk ott kint - vágja hozzám a hálózsákom.
- Te megvesztél. De miért is ne? - vonok vállat. Összeszedtük a cuccainkat egy-egy kisebb sporttáskába, meg persze Naya-t is eltettem, majd kiindultunk sátrastul a város legszélére.
- Stef -
Anyámék a hétvégén haza látogatnak, ezért ki kell találnom valamit, hogy ne itt legyek, mikor jönnek. De hova mehetnék. Bekapcsoltam a laptopom, és keresgélni kezdtem. Már órák óta a gép előtt görnyedtem, de nem találtam, csak valami hülye tábort, ami egész nyáron eltart. ez nem is hangzik olyan rosszul, és legalább a család sem nyaggat. A busz ide Fargo-ba pontosan...11-re jön. Tökély! Akkor csomagoljunk. Kipakoltam a szekrényem nagy részét és belehajigáltam a cuccokat két nagyobb bőröndbe. Mire készen lettem a pakolással, addigra már hajnali egy volt, így lefeküdtem aludni.
- Mért nem lepődök meg? - forgatom a szemeim nevetve.
- Amúgy azt néztem, hogy nem biztos, hogy pont nyolcra jönnek, ezért arra gondoltam, hogy sátorozhatnánk ott kint - vágja hozzám a hálózsákom.
- Te megvesztél. De miért is ne? - vonok vállat. Összeszedtük a cuccainkat egy-egy kisebb sporttáskába, meg persze Naya-t is eltettem, majd kiindultunk sátrastul a város legszélére.
- Stef -
Anyámék a hétvégén haza látogatnak, ezért ki kell találnom valamit, hogy ne itt legyek, mikor jönnek. De hova mehetnék. Bekapcsoltam a laptopom, és keresgélni kezdtem. Már órák óta a gép előtt görnyedtem, de nem találtam, csak valami hülye tábort, ami egész nyáron eltart. ez nem is hangzik olyan rosszul, és legalább a család sem nyaggat. A busz ide Fargo-ba pontosan...11-re jön. Tökély! Akkor csomagoljunk. Kipakoltam a szekrényem nagy részét és belehajigáltam a cuccokat két nagyobb bőröndbe. Mire készen lettem a pakolással, addigra már hajnali egy volt, így lefeküdtem aludni.
- Ross -
- ROSS LYNCH! TOLD LE A SEGGED A NAPPALI, DE MOST RÖGTÖN!- hallom meg anyám kiabálását.
- Cassidy most el kell mennem, de majd még hívlak! - teszem le a skypot. Szép komótosan kiballagok a szobámból, le a lépcsőn, be a nappaliba. - Igen? - állok meg az ajtóban.
- Ülj le! - mutat a kanapéra.
- Ross a kutya. Nem is hangzik annyira vészesen - mondom flegmán, majd leülök a nővérem mellé, és kérdőn nézek.
- Azért kértem, hogy gyertek ide, mert...- kezdi el, de a telefonom csörgése megszakítja a beszédét.
- Mizu Amy? - veszem fel a telefont.
- ROSS LYNCH! TOLD LE A SEGGED A NAPPALI, DE MOST RÖGTÖN!- hallom meg anyám kiabálását.
- Cassidy most el kell mennem, de majd még hívlak! - teszem le a skypot. Szép komótosan kiballagok a szobámból, le a lépcsőn, be a nappaliba. - Igen? - állok meg az ajtóban.
- Ülj le! - mutat a kanapéra.
- Ross a kutya. Nem is hangzik annyira vészesen - mondom flegmán, majd leülök a nővérem mellé, és kérdőn nézek.
- Azért kértem, hogy gyertek ide, mert...- kezdi el, de a telefonom csörgése megszakítja a beszédét.
- Mizu Amy? - veszem fel a telefont.
- Ross! - szól rám Rydel, mire ránézek amolyan " hagyjál már élni próbálok! Nem veszed észre?" tekintettel. A következő pillanatban apám kapja ki a kezemből a telefont, és ki veszi belőle az akut.
- Héj! - háborodok fel.
- Mint próbáltam elmondani, a nyarat egy táborban fogjátok tölteni.
- Mi? Ugye ez csak Ross-ra vonatkozik? Hiszen már 20 éves vagyok - ijed meg Delly.
- Rydel kincsem! Te azért mész oda, mert valakinek szemmel kell tartania az öcsédet.
- És nekem miért is kell mennem? - nézek pöszén.
- Héj! - háborodok fel.
- Mint próbáltam elmondani, a nyarat egy táborban fogjátok tölteni.
- Mi? Ugye ez csak Ross-ra vonatkozik? Hiszen már 20 éves vagyok - ijed meg Delly.
- Rydel kincsem! Te azért mész oda, mert valakinek szemmel kell tartania az öcsédet.
- És nekem miért is kell mennem? - nézek pöszén.
- Mert elég nyarat csesztél el az évek során, és többet nem hiszem, hogy kibírunk veled - állapítja meg apám.
- Mikor indulunk? - néz anyura Rydel.
- Holnap 10-kor. Most pedig menjetek bepakolni!
Nem túl nagy lelkesedéssel felbaktattunk a lépcsőn, majd be a saját szobáinkba. Összeszedtem a cuccokat, amiket vinni óhajtok, majd mindet beledobtam két sporttáskába. Levittem az előtérbe a pakkokat, ahol a nővérem két rózsaszín Hello Kitty-s bőröndje, már lent volt. Felmentem a szobámba és egyből az ágyamra vetődtem és szinte rögtön bealudtam.
- Ariana -
Kutyasétáltatásból hazaérve anyához és apához mentem a kertbe. Mint mindig szépen ki van világítva, de akkor sem értem, hogy este tízkor miért itt kint vannak.
- Sziasztok! - ülök le a hintaágyra.
- Szia kicsim! - ad egy puszit apa a homlokomra.
- Oh-oh! Itt valami nem stimmel - nézek rájuk.
- Mond neki te! - fordul apa anyához.
- Rendben. Kicsim, a nyarat Hawaiin töltjük - jelenti ki anya.
- Hiszen ez órási! Mindig is vissza akartam menni Hawaii-ra. Amikor legutóbb ott voltunk, az nagyon szupcsi volt - tapsikolok, de anyuék csak sajnálkozva néznek rám. - Mi van? - kérdezem meg végül.
- Csak anyád és én megyünk.
- És velem mi lesz? - esek kétségbe.
- Holnap reggel hétkor elmész egy táborba - közli velem a híreket anya. - A buszvégről indul a busz.
- Mi?!
- Nem kicsim, nem mi, csak te - állnak fel. - Szerintem kezdj el pakolni! - fejezi be apa a szörnyű hírek sorozatának közlését.
Dühösen felrohantam a szobámba és elkezdtem a két pink "Ariana" feliratú bőröndbe beledobálni a ruháimat. Nem értem, hogy miért nem mehetek velük nyaralni. Ez a táborosdi csak annyiból lesz jó, hogy nem kell heteket töltenem a nagyiéknál. De viszont reggel hétre ki kell mennem a buszvégre, hogy felszálljak valami buszra, amin csakúgy megjegyezném, még soha életemben nem utaztam.
- Megan -
- Nagyi megjöttem! - kiabálok, ahogy belépek a házba.
- Szia kincsem! - jön ki a konyhából.
- Nagyi!
- Igen Megan?
- Nem lehetne, hogy a nyarat itt töltsem? - adok oda neki egy prospektust a színjátszó táborról.
- Miért is ne? - nézegeti.
- Mikor indulsz?
- Holnap reggel hatkor a színház elől. Ugye mehetek! - váltok könyörgőbe.
- Mikor indulunk? - néz anyura Rydel.
- Holnap 10-kor. Most pedig menjetek bepakolni!
Nem túl nagy lelkesedéssel felbaktattunk a lépcsőn, majd be a saját szobáinkba. Összeszedtem a cuccokat, amiket vinni óhajtok, majd mindet beledobtam két sporttáskába. Levittem az előtérbe a pakkokat, ahol a nővérem két rózsaszín Hello Kitty-s bőröndje, már lent volt. Felmentem a szobámba és egyből az ágyamra vetődtem és szinte rögtön bealudtam.
- Ariana -
Kutyasétáltatásból hazaérve anyához és apához mentem a kertbe. Mint mindig szépen ki van világítva, de akkor sem értem, hogy este tízkor miért itt kint vannak.
- Sziasztok! - ülök le a hintaágyra.
- Szia kicsim! - ad egy puszit apa a homlokomra.
- Oh-oh! Itt valami nem stimmel - nézek rájuk.
- Mond neki te! - fordul apa anyához.
- Rendben. Kicsim, a nyarat Hawaiin töltjük - jelenti ki anya.
- Hiszen ez órási! Mindig is vissza akartam menni Hawaii-ra. Amikor legutóbb ott voltunk, az nagyon szupcsi volt - tapsikolok, de anyuék csak sajnálkozva néznek rám. - Mi van? - kérdezem meg végül.
- Csak anyád és én megyünk.
- És velem mi lesz? - esek kétségbe.
- Holnap reggel hétkor elmész egy táborba - közli velem a híreket anya. - A buszvégről indul a busz.
- Mi?!
- Nem kicsim, nem mi, csak te - állnak fel. - Szerintem kezdj el pakolni! - fejezi be apa a szörnyű hírek sorozatának közlését.
Dühösen felrohantam a szobámba és elkezdtem a két pink "Ariana" feliratú bőröndbe beledobálni a ruháimat. Nem értem, hogy miért nem mehetek velük nyaralni. Ez a táborosdi csak annyiból lesz jó, hogy nem kell heteket töltenem a nagyiéknál. De viszont reggel hétre ki kell mennem a buszvégre, hogy felszálljak valami buszra, amin csakúgy megjegyezném, még soha életemben nem utaztam.
- Megan -
- Nagyi megjöttem! - kiabálok, ahogy belépek a házba.
- Szia kincsem! - jön ki a konyhából.
- Nagyi!
- Igen Megan?
- Nem lehetne, hogy a nyarat itt töltsem? - adok oda neki egy prospektust a színjátszó táborról.
- Miért is ne? - nézegeti.
- Mikor indulsz?
- Holnap reggel hatkor a színház elől. Ugye mehetek! - váltok könyörgőbe.
- Persze! Pakolj be, addig sütök egy kis sütit estére - mondja, mire felszaladok a szobába és előkapok egy bőröndöt, valamint egy sporttáskát. Belehajigáltam a cuccaim...Na jó azért ez túlzás. Írtam egy listát a cuccokról amiket viszek, majd szépen bepakoltam. A lényeg, hogy este kilenckor leszaladtam sütit enni. Úgy tizenegyig gépeztem, majd elaludtam.
- Tristan -
Rocky-val épp szkander bajnokságot tartottunk, mikor anyáék berontottak. Nem szokásuk, ezért nagyon csodálkoztunk rajta.
- Szabad? - nevet Rocky, arra célozva, hogy nem igazán rajongnak az ősink a kopogásért.
- Pakoljatok! - adnak a kezünkbe egy-egy táskát.
- Pakolnunk kell, mert...? - nézek pöszén.
- Mert holnap délben nyári katonai suliba mentek - jelenti ki Rocky apja.
- MI?! MIÉRT?! - kérdezzük szinkronban.
- Mert rátok fér egy kis fegyelem. És a beszélgetést ezzel lezártam - mennek ki az ajtón.
- Ugye most csak vicceltek? - néz ijedten Rocky.
- Haver! Attól tartok, hogy a nyarat egy katonai suliban fogjuk tölteni – sóhajtok. - Gyere szedjük össze a cuccainkat! - fogom meg a vállát.
- Tristan -
Rocky-val épp szkander bajnokságot tartottunk, mikor anyáék berontottak. Nem szokásuk, ezért nagyon csodálkoztunk rajta.
- Szabad? - nevet Rocky, arra célozva, hogy nem igazán rajongnak az ősink a kopogásért.
- Pakoljatok! - adnak a kezünkbe egy-egy táskát.
- Pakolnunk kell, mert...? - nézek pöszén.
- Mert holnap délben nyári katonai suliba mentek - jelenti ki Rocky apja.
- MI?! MIÉRT?! - kérdezzük szinkronban.
- Mert rátok fér egy kis fegyelem. És a beszélgetést ezzel lezártam - mennek ki az ajtón.
- Ugye most csak vicceltek? - néz ijedten Rocky.
- Haver! Attól tartok, hogy a nyarat egy katonai suliban fogjuk tölteni – sóhajtok. - Gyere szedjük össze a cuccainkat! - fogom meg a vállát.
Összeszedtük a legszükségesebbeket, majd még mentünk egy utolsó kört a városban. El sem hiszem, hogy holnap délben felszállunk egy buszra, ami egy katonai suliba visz minket. Elméletileg itt áll meg az utca végén.
- Ellington -
A suli kapu nyárra bezárt, így csak szimplán keringek New York-ban. Számtalanszor bejártam minden egyes szegletét ennek a helynek, de egy valahol még sosem jártam. Anya sosem engedett el a kínai negyedbe, a halála után meg már nem volt sok erőm megszegni egy általa alkotott szabályt. Viszont holnap ebéd után felmegyek, 1 órára.
- Másnap -
- Megan -
Reggel frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Elszaladtam készülődni, majd elköszöntem a nagyiéktól és kimentem a színházhoz, ahol a többiek vártak.
- Sziasztok! - köszönök, de nincs idejük viszonozni a gesztusom, mert egy busz áll meg előttünk. Kinyílik az ajtó, de ahol a vezetőnek kéne lennie látszólag nincs senki. Egyszer csak valaki megszólal a járműből.
- Miss Nicole?
- I-igen? - lépek ijedten közelebb.
- Kérem szálljon be a buszba! - kicsit habozok. - Nem kell félnie! Nem Ön lesz az egyedüli utas - mondja, mire lassan fellépek a lépcsőre. Az ajtó hirtelen rám csukódik, nehogy véletlen ki tudjak menni. - Foglaljon helyet! - hallom meg újra a hangot. Hátrább ballagok, majd leteszem a cuccaimat a hatalmas buszon, és leülök. Vajon most épp merre tartok?
- Ariana -
Kénytelen voltam kimenni a buszvégre reggel hétkor. Pontosan érkeztem, de nem volt ott senki. Lehet, hogy mázlim van és lekéstem? Viszont ha mégsem, akkor hol vannak a táborozók. Egyik pillanatban egy busz fordult be az állomásra. Kinyílt az ajtó, de nem volt vezető.
- Miss Grande? - hallok meg egy férfihangot a buszról.
- Én vagyok. Mit akar?
- Kérem szálljon fel a buszra!
-A táborba visz? - kérdezősködök.
- Pontosan - erre az egy szóra belépek az ajtón, ami szinte azonnal rám zárul. - Foglaljon helyet! - elindulok hátrafelé, ahol meglátok egy lányt.
- Szia!- köszönök neki. - Az én nevem Ariana.
- Szia! Én Megan vagyok. - mutatkozik be.
- Te tudod, hogy merre megy ez a csotrogány?
-A leghalványabb gőzöm sincs - nevet fel keservesen. Elkezdtünk beszélgetni, és mire észbe kaptunk már nem is Miami-ban voltunk.
- Riker -
Bölcs barátom kirángatott a semmi közepére sátorozni, de a pompom csajok busza azóta sem érkezett meg. A következő tettem az lesz, hogy itt hagyom Connor-t és hazamegyek. Épp a sátrat szedtük szét, mikor valami nagyon nagy megállt mellettünk. Egy busz volt, de nem az a busz, amire vártunk. Ennek nem volt sofőrje és...
- Mr. Horan és Mr. Ball? - kérdezi tőlünk a...nos a busz.
- Igen? - válaszol kérdezve Connor.
- Ezt most kérdezted? - suttogok.
- Nem tudom.
- Kérem szálljanak fel! - szakítja meg igen értelmes eszmecserénket. Beszálltunk a buszba, majd automatikusan hátraindultunk. Két csaj beszélgetett a busz végében.
- Heló? - köszönök.
- Sziasztok srácok! - köszönnek szinkronban. És még azt hittem a busz és a nem létező vezetője az ijesztő. Elkezdtünk dumálni velük. Kedves csajok így első látásra.
- Maia -
Szép kényelmesen kigyalogoltunk a szupermarkethez Grace-el, de szállító eszköz nem volt sehol.
- Biztosan ide kell jönni? - nézek Grace-re, aki csak bólint egyet. Pontosan 9-kor egy nagy busz áll meg a bolt előtt. Ahogy kinyílt az ajtó lehetett látni, hogy nincs ki vezesse.
- Ellington -
A suli kapu nyárra bezárt, így csak szimplán keringek New York-ban. Számtalanszor bejártam minden egyes szegletét ennek a helynek, de egy valahol még sosem jártam. Anya sosem engedett el a kínai negyedbe, a halála után meg már nem volt sok erőm megszegni egy általa alkotott szabályt. Viszont holnap ebéd után felmegyek, 1 órára.
- Másnap -
- Megan -
Reggel frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Elszaladtam készülődni, majd elköszöntem a nagyiéktól és kimentem a színházhoz, ahol a többiek vártak.
- Sziasztok! - köszönök, de nincs idejük viszonozni a gesztusom, mert egy busz áll meg előttünk. Kinyílik az ajtó, de ahol a vezetőnek kéne lennie látszólag nincs senki. Egyszer csak valaki megszólal a járműből.
- Miss Nicole?
- I-igen? - lépek ijedten közelebb.
- Kérem szálljon be a buszba! - kicsit habozok. - Nem kell félnie! Nem Ön lesz az egyedüli utas - mondja, mire lassan fellépek a lépcsőre. Az ajtó hirtelen rám csukódik, nehogy véletlen ki tudjak menni. - Foglaljon helyet! - hallom meg újra a hangot. Hátrább ballagok, majd leteszem a cuccaimat a hatalmas buszon, és leülök. Vajon most épp merre tartok?
- Ariana -
Kénytelen voltam kimenni a buszvégre reggel hétkor. Pontosan érkeztem, de nem volt ott senki. Lehet, hogy mázlim van és lekéstem? Viszont ha mégsem, akkor hol vannak a táborozók. Egyik pillanatban egy busz fordult be az állomásra. Kinyílt az ajtó, de nem volt vezető.
- Miss Grande? - hallok meg egy férfihangot a buszról.
- Én vagyok. Mit akar?
- Kérem szálljon fel a buszra!
-A táborba visz? - kérdezősködök.
- Pontosan - erre az egy szóra belépek az ajtón, ami szinte azonnal rám zárul. - Foglaljon helyet! - elindulok hátrafelé, ahol meglátok egy lányt.
- Szia!- köszönök neki. - Az én nevem Ariana.
- Szia! Én Megan vagyok. - mutatkozik be.
- Te tudod, hogy merre megy ez a csotrogány?
-A leghalványabb gőzöm sincs - nevet fel keservesen. Elkezdtünk beszélgetni, és mire észbe kaptunk már nem is Miami-ban voltunk.
- Riker -
Bölcs barátom kirángatott a semmi közepére sátorozni, de a pompom csajok busza azóta sem érkezett meg. A következő tettem az lesz, hogy itt hagyom Connor-t és hazamegyek. Épp a sátrat szedtük szét, mikor valami nagyon nagy megállt mellettünk. Egy busz volt, de nem az a busz, amire vártunk. Ennek nem volt sofőrje és...
- Mr. Horan és Mr. Ball? - kérdezi tőlünk a...nos a busz.
- Igen? - válaszol kérdezve Connor.
- Ezt most kérdezted? - suttogok.
- Nem tudom.
- Kérem szálljanak fel! - szakítja meg igen értelmes eszmecserénket. Beszálltunk a buszba, majd automatikusan hátraindultunk. Két csaj beszélgetett a busz végében.
- Heló? - köszönök.
- Sziasztok srácok! - köszönnek szinkronban. És még azt hittem a busz és a nem létező vezetője az ijesztő. Elkezdtünk dumálni velük. Kedves csajok így első látásra.
- Maia -
Szép kényelmesen kigyalogoltunk a szupermarkethez Grace-el, de szállító eszköz nem volt sehol.
- Biztosan ide kell jönni? - nézek Grace-re, aki csak bólint egyet. Pontosan 9-kor egy nagy busz áll meg a bolt előtt. Ahogy kinyílt az ajtó lehetett látni, hogy nincs ki vezesse.
- Miss Phipps és Miss Mitchell?
- Lehet - lépek közelebb.
- Na még egy lépés és nem kell könyörögnöm, hogy szálljon fel - egek nagyon paraszt a buszsofőr, aki nincs is. Felléptem a buszra, de láttam, hogy Grace még erősen gondolkozik, hogy felszálljon-e, ezért felrántottam. Hátra néztem, ahol két srác és két csaj volt.
- Lehet - lépek közelebb.
- Na még egy lépés és nem kell könyörögnöm, hogy szálljon fel - egek nagyon paraszt a buszsofőr, aki nincs is. Felléptem a buszra, de láttam, hogy Grace még erősen gondolkozik, hogy felszálljon-e, ezért felrántottam. Hátra néztem, ahol két srác és két csaj volt.
- Sziasztok! - köszönök, miközben hátradobom a bőröndöm a többihez - A nevem Maia. A másik lány pedig Grace - mutatok rá, Ő meg csak int köszönésképp.
- Hali csajok! - köszön egy vékonyka lány - Én Ariana vagyok. Ők itt Megan, Riker és Connor - mutat végig a jelenlévőkön.
- Rydel -
Egy teljes nyár az én drága öcsémmel. Minden egyes napra van egy beosztásom: 1. felkelni 2. túlélni 3. visszafeküdni. Jó kis nyári program. Anyuék kivittek minket oda, ahova busz érkezését ígérték, majd elmentek. Háromnegyedkor tettek ki minket a busz pedig tízre jön. NEGYEDÓRÁN keresztül hallgathatom Ross egomán hülyeségeit. Percenként néztem az órámra, és ahogy az 59:00-ra fordult megérkezett a busz.
- Ez bazinagy - állapítja meg az öcsém.
- Nem mondod?
Megállt előttünk a jármű és kinyílt az ajtaja, de nem vezette senki.
- Klassz. Ez a csotrogány még kísértet járta is - kel fel Ross a bőröndömről.
- Én ezt nem pont így írnám le Mr. Lynch - szólal meg a busz. Na ez már tényleg furi. - Szálljanak fel és mindent tudni fognak...Idővel...- erre mi csak pöszén nézve felsétáltunk a járműre. Nem vártuk meg a busz következő sejtelmes beszólását, inkább hátra vonultunk
- Nekem nem szimpi ez a busz - állapítom meg.
- Nekünk se - mondja egy srác.
- Ti kik vagytok? - kérdezek rá.
- Connor vagyok. Ők itt Riker, Ariana, Megan, Grace és Maia - mondja el egy szuszra.
- Én Rydel vagyok, vagyis csak Delly. Ő pedig itt Ross az öcsém - mutatkozok be, de ahogy elnéztem Grace-t nem igazán izgatta, hogy ki vagyok, mert le sem vette a szemét Ross-ról. Szegény lány...
- Stef -
Tízkor szépen nekiálltam készülődni, majd lementem a buszmegállóba. Mire odaértem a busz már ott állt. Az ajtó nyitva volt, de ahol a sofőrnek kellett volna lenni, ott nem volt semmi.
- Áhh! Gondolom maga Miss Scott!- szólal meg valaki. - Szálljon fel! - felszálltam a járműre, majd hátra baktattam. Megláttam a többi srácot, ezért gyorsan felvettem a "cuki pofit".
- Sziasztok! - mosolygok.
- Ki a tejbe tök? - néz rám egy szőke srác. Már most látom, hogy ezzel a sráccal jóban leszek. Ugyanolyan bunkó, mint én.
- Stef vagyok - válaszolok. Elindultunk, majd ők is mind bemutatkoztak az út során.
- Rocky -
- TRISTAN! - kiabálok.
- MI VAN? - ordít vissza.
- Verj lelket magadba, mert már 11 óra elmúlt! - erre felkelt. - Nem is te lennél haver - nevetek. Elkészülődtünk, kivételesen egy percet sem késtünk. Felszálltunk a buszra, majd hátra indultunk. De hátul a suliba tartó tanoncok helyett egy csapat velünk egykorú lány és srác volt.
- Itt valami tévedés van! - megyek a sofőrhöz. - Eddig ki vezette a buszt?- torpanok meg, mert nem találok senkit.
- Senki. És szerintem ne próbálkozzatok a lejutással, mert esélyetek sincs a busz ellen - néz rám egy barna hajú csaj.
- Miss Mitchell-nek igaza van. Csak üljetek le! - hallok meg egy hangot.
- Ez meg mi volt?
-A busz - jelentik ki egyszerre.
- Hát jó...- huppanok le egy ülésre. - Amúgy én Rocky vagyok.
- Ez csúcs név! - állapítja meg egy colos szőke srác.
- Kössz. Egyébként Ő itt a haver, féltestvér akármim Tristan - mutatok a mellettem telefonozóra.
- Ross, Grace, Maia, Riker, Megan, Connor, Ariana és Rydel - mondják el a nevüket egyesével, de mégis egy mondatként.
- Ellington -
Ebéd után szépen kiballagtam a kínai negyedbe. Egy hídon álltam, mikor meghallottam a nevemet.
- Ellington Lee Ratliff! - körbe néztem, de a közelemben senki sem volt, csak egy busz. Közelebb mentem. - Szállj csak fel! - hallok meg egy hangot a járműből. Lassan fellépek a buszra, mire becsapódik mögöttem az ajtó.
- Végül is, ha már itt vagyok, maradhatok is - vonok vállat.
- Sziasztok! - köszönök, ahogy hátra érek.
- Hali!- néz rám egy gyönyörű szőke lány. - Én...izé...öhm...
- Rydel - súgja oda egy szöszi srác.
- Igen! Rydel vagyok - mosolyog.
- Én pedig Ellington - nevetek. A többiek is bemutatkoztak, majd elindultunk.
- Brad -
Kisétáltunk a Baker Street-re. Mi persze az egész utat végig hülyültök James-sel, de Lau valamiért olyan kedvetlennek tűnt.
- Mi a baj? - kérdezek rá, mikor odaérünk.
- Semmi - erőltet egy mosolyt az arcára.
- Biztos? - karolom át a derekát, majd közelebb húzom magamhoz.
- Biztos - bólint és megcsókol.
- Skacok! - szól James, de nem igazán foglalkozunk vele. -Hahó! Laura! Brad!
- Jobban kéne figyelnetek gyerekek! - hallok meg egy hangot, ami egy kicsit sem hasonlít James-ére. Felnézek, de nem hiszek a szememnek.
- Nem mondod komolyan, hogy a busz prédikált! - háborodok fel.
- De igen! Na szálljatok fel! Nem érek rá egész nap - szólal meg ismét.
- Lehet, hogy maradi vagyok, de nem kéne a busznak egy vezető?- csodálkozik Lau, majd vállat von és felszáll a járműre, mi meg követjük. Hátra megyünk, ahol már jó páran vannak.
- Sziasztok! - köszön egy srác. - Én Riker vagyok - mutatkozik be, majd szépen sorban mindenkinek elmondja a nevét.
- Én Brad vagyok. Ők itt Laura és James.
- Rendben srácok üljetek le! És jó éjszakát!
- De még csak kb 2 óra van - néz furán Maia.
- Azzal te ne foglalkozz! Szép álmokat! - mondja, mi meg akaratunk ellenére is bealszunk.
- Este 10 óra-
- Keljetek fel! Megérkeztünk!
Felkeltünk, csomagjaink már le voltak pakolva a buszról. Leszálltunk...
- Wow! - csodálkozik el mindenki.
- Hali csajok! - köszön egy vékonyka lány - Én Ariana vagyok. Ők itt Megan, Riker és Connor - mutat végig a jelenlévőkön.
- Rydel -
Egy teljes nyár az én drága öcsémmel. Minden egyes napra van egy beosztásom: 1. felkelni 2. túlélni 3. visszafeküdni. Jó kis nyári program. Anyuék kivittek minket oda, ahova busz érkezését ígérték, majd elmentek. Háromnegyedkor tettek ki minket a busz pedig tízre jön. NEGYEDÓRÁN keresztül hallgathatom Ross egomán hülyeségeit. Percenként néztem az órámra, és ahogy az 59:00-ra fordult megérkezett a busz.
- Ez bazinagy - állapítja meg az öcsém.
- Nem mondod?
Megállt előttünk a jármű és kinyílt az ajtaja, de nem vezette senki.
- Klassz. Ez a csotrogány még kísértet járta is - kel fel Ross a bőröndömről.
- Én ezt nem pont így írnám le Mr. Lynch - szólal meg a busz. Na ez már tényleg furi. - Szálljanak fel és mindent tudni fognak...Idővel...- erre mi csak pöszén nézve felsétáltunk a járműre. Nem vártuk meg a busz következő sejtelmes beszólását, inkább hátra vonultunk
- Nekem nem szimpi ez a busz - állapítom meg.
- Nekünk se - mondja egy srác.
- Ti kik vagytok? - kérdezek rá.
- Connor vagyok. Ők itt Riker, Ariana, Megan, Grace és Maia - mondja el egy szuszra.
- Én Rydel vagyok, vagyis csak Delly. Ő pedig itt Ross az öcsém - mutatkozok be, de ahogy elnéztem Grace-t nem igazán izgatta, hogy ki vagyok, mert le sem vette a szemét Ross-ról. Szegény lány...
- Stef -
Tízkor szépen nekiálltam készülődni, majd lementem a buszmegállóba. Mire odaértem a busz már ott állt. Az ajtó nyitva volt, de ahol a sofőrnek kellett volna lenni, ott nem volt semmi.
- Áhh! Gondolom maga Miss Scott!- szólal meg valaki. - Szálljon fel! - felszálltam a járműre, majd hátra baktattam. Megláttam a többi srácot, ezért gyorsan felvettem a "cuki pofit".
- Sziasztok! - mosolygok.
- Ki a tejbe tök? - néz rám egy szőke srác. Már most látom, hogy ezzel a sráccal jóban leszek. Ugyanolyan bunkó, mint én.
- Stef vagyok - válaszolok. Elindultunk, majd ők is mind bemutatkoztak az út során.
- Rocky -
- TRISTAN! - kiabálok.
- MI VAN? - ordít vissza.
- Verj lelket magadba, mert már 11 óra elmúlt! - erre felkelt. - Nem is te lennél haver - nevetek. Elkészülődtünk, kivételesen egy percet sem késtünk. Felszálltunk a buszra, majd hátra indultunk. De hátul a suliba tartó tanoncok helyett egy csapat velünk egykorú lány és srác volt.
- Itt valami tévedés van! - megyek a sofőrhöz. - Eddig ki vezette a buszt?- torpanok meg, mert nem találok senkit.
- Senki. És szerintem ne próbálkozzatok a lejutással, mert esélyetek sincs a busz ellen - néz rám egy barna hajú csaj.
- Miss Mitchell-nek igaza van. Csak üljetek le! - hallok meg egy hangot.
- Ez meg mi volt?
-A busz - jelentik ki egyszerre.
- Hát jó...- huppanok le egy ülésre. - Amúgy én Rocky vagyok.
- Ez csúcs név! - állapítja meg egy colos szőke srác.
- Kössz. Egyébként Ő itt a haver, féltestvér akármim Tristan - mutatok a mellettem telefonozóra.
- Ross, Grace, Maia, Riker, Megan, Connor, Ariana és Rydel - mondják el a nevüket egyesével, de mégis egy mondatként.
- Ellington -
Ebéd után szépen kiballagtam a kínai negyedbe. Egy hídon álltam, mikor meghallottam a nevemet.
- Ellington Lee Ratliff! - körbe néztem, de a közelemben senki sem volt, csak egy busz. Közelebb mentem. - Szállj csak fel! - hallok meg egy hangot a járműből. Lassan fellépek a buszra, mire becsapódik mögöttem az ajtó.
- Végül is, ha már itt vagyok, maradhatok is - vonok vállat.
- Sziasztok! - köszönök, ahogy hátra érek.
- Hali!- néz rám egy gyönyörű szőke lány. - Én...izé...öhm...
- Rydel - súgja oda egy szöszi srác.
- Igen! Rydel vagyok - mosolyog.
- Én pedig Ellington - nevetek. A többiek is bemutatkoztak, majd elindultunk.
- Brad -
Kisétáltunk a Baker Street-re. Mi persze az egész utat végig hülyültök James-sel, de Lau valamiért olyan kedvetlennek tűnt.
- Mi a baj? - kérdezek rá, mikor odaérünk.
- Semmi - erőltet egy mosolyt az arcára.
- Biztos? - karolom át a derekát, majd közelebb húzom magamhoz.
- Biztos - bólint és megcsókol.
- Skacok! - szól James, de nem igazán foglalkozunk vele. -Hahó! Laura! Brad!
- Jobban kéne figyelnetek gyerekek! - hallok meg egy hangot, ami egy kicsit sem hasonlít James-ére. Felnézek, de nem hiszek a szememnek.
- Nem mondod komolyan, hogy a busz prédikált! - háborodok fel.
- De igen! Na szálljatok fel! Nem érek rá egész nap - szólal meg ismét.
- Lehet, hogy maradi vagyok, de nem kéne a busznak egy vezető?- csodálkozik Lau, majd vállat von és felszáll a járműre, mi meg követjük. Hátra megyünk, ahol már jó páran vannak.
- Sziasztok! - köszön egy srác. - Én Riker vagyok - mutatkozik be, majd szépen sorban mindenkinek elmondja a nevét.
- Én Brad vagyok. Ők itt Laura és James.
- Rendben srácok üljetek le! És jó éjszakát!
- De még csak kb 2 óra van - néz furán Maia.
- Azzal te ne foglalkozz! Szép álmokat! - mondja, mi meg akaratunk ellenére is bealszunk.
- Este 10 óra-
- Keljetek fel! Megérkeztünk!
Felkeltünk, csomagjaink már le voltak pakolva a buszról. Leszálltunk...
- Wow! - csodálkozik el mindenki.
- Itt fogunk lakni? - fordul hátra Ell a buszhoz, de az addigra már elment. Megfogtuk a csomagjainkat és bementünk.
Bent minden egyes ajtón egy keresztnév volt. Mindenki bement a saját nevét viselő szobába.
