*3. rész -- elkezdődött*

- James -

Amint tudatosult bennem a tény, hogy Ross ebben a pillanatban hagyta leesni a húgomat abba lyukba.
- Ross... - kezdem halál nyugodtan.
- Öhm... Hoppá? - neveti el magát.
- Hoppá?! - kérdezi dühösen Brad. - Ha valami baja esett a barátnőmnek, esküszöm kicsinállak! - mászik bele Ross képébe.
- Nyugodj meg! A csajod olyan, mint egy csótány, mindent kibír.
- Nézzük, meg hogy a gyökerek hogy bírják az esést - lököm meg, mire elveszíti az egyensúlyát és lezuhan.
- Élsz még? - kérdezem egy 2 perc múlva.
- Egyenlőre. Puhára estem. Valami igazán csontos puhára. - kiabál.
- Bezzeg én a földre estem. És még hülyék is potyognak az égből - hallom meg Laura hangját.
- Nagyon mély? - kérdezi a hátam mögül Connor.
- Nem annyira - válaszolja Lau.
- Akkor ugorjunk le egyesével - jelenti ki Ellington.
- Csak utánad - áll félre Stef.
- Nyámnyilák. Majd én megyek előre - jelenti ki Brad, majd leugrik. Mindenki erőt vesz magán és egymás után leugrálunk a mélybe. Lent csak egy ajtót látunk, és megint elkezdjük hallani a zajokat. Nagy csend uralkodott és mindenki az ajtót bámulta, ami lassan kinyílt. A szoba sötét volt, csak a szoba közepe volt vakítóan világos. A fény közepette egy szépen kidolgozott vasállvány volt rajta egy dobozzal, amiből a zajok származtak. Ell az egyik pillanatban gondolt egyet és közelebb lépett hozzá.
- Mire készülsz? - néz rá furán Megan.
- Tippelj kettőt - forgatja szemét nevetve, majd leemeli a dobozt. A hangok elhallgatnak, és a szobát átvilágítják a fáklyák. - Mi lenne, ha ezt a valamit felvinnénk az előtérbe, hisz az a hely a legnagyobb - mutat a szoba másik felében lévő lépcsőre.
- Igazad van, ha valamelyikünk meghal, ott könnyebben rá találnak! - mondja állelkesedéssel Riker. Elindultunk felfelé, majd lepakoltunk az előtérbe. Megegyeztünk, hogy mindenki elkészülődik és ott találkozunk és megnézzük, hogy mi az a doboz.

- Ross -

A szobámba készültem bemenni, mikor valaki megragadta a karomat és elrángatott egy másik helyiségbe. Stef volt az.
- Mi a? Mit akarsz? - nézek rá türelmetlenül.
- Figyelj szöszi! Mi lenne, ha mi ketten egymást védenénk?
- Mi van? - nézek pöszén.
- Ki tudja meddig leszünk itt. Hozzunk létre egy kis szövetséget, így magunk között, és nem eshet bajod itt a világ végén. Na mit szólsz? Eltiprunk mindenkit, aki az utunkban áll - néz gonoszul. Asszem megkedveltem ezt a csajt. Olyan, mint valami jégkirálynő és most itt az esély, hogy én is trónra lépjek.
- Rendben - erre csak bólint, majd nyitja az ajtót. - Ja, és Stef! - szólok utána.
- Igen?
- Bírom a kegyetlen kisugárzásod - ere csak elmosolyodik és közelebb lép.
- Ne akard! - súgja a fülembe, majd kimegy az ajtón. Ez a nyár egyre jobb és jobb lesz. Először Grace, most meg Stef egyezik bele mindenbe. Hisz csak azt mondta, hogy én ne akarjam, arról nem volt szó, hogy ő nem akarja. Bementem a szobámba, ahol Grace-el találtam szembe magam.
- Szia? - lépek be nevetve. - Mit...
- Csak azért vagyok itt, hogy tudjam nem csak beképzeltem magamnak ezt az egész dolgot, ami még a lépcsőn történt, mert...
- Shhh! - helyezem a mutatóujjam a szája elé, majd megcsókolom. Kezemet a térdhajlatába helyezem és egy mozdulattal felkapom, majd az ágyhoz sétálok és leülök, vele az ölemben. Vad csókcsatát folytatunk, mikor kopognak.- Egy...pilla...nat...- próbálom kimondani a szavakat, de a partnerem nem igazán hagyja. Nehezen, de sikerül leválnunk egymás ajkairól. az ajtóhoz siettem és kinyitottam azt. Tristan meg kis híján beesett rajta.
- Még ma jöttök, vagy ebben a szobában akartok megöregedni? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Már megyünk is. Gyere Grace! - erre az említett végig simít a hátamon, majd előre rohan.
- Te aztán nem vagy kispályás - néz rám elismerően Trist, majd elindulunk. Ahogy kiértünk Rocky izgatottan fújta le a több réteg port a dobozról.
- Once Upon A Time... - olvassa fel a rajta lévő feliratot.
- Nyisd ki! - lép egy kicsit közelebb Megan, mire Rocky kinyitja a dobozt.
- Ez egy... Társasjáték. Itt a leírása is - vesz ki egy régi papírt a játékból, majd elkezdi felolvasni.

" Üdvözlünk titeket utazók!

Once Upon A Time: Egy játék, ami azoknak szól, akik át akarják lépni a valóság és mesék határát. Ha eddig azt hitted nem léteznek toronyba zárt hercegnők, sárkányok, tündérek és beszélő állatok, akkor nagyot tévedtél. Eme játék bizonyíték mindenre, csak hinni kell benne. 

A játékot 15-en játszhatják és akkor van csak vége, ha valaki célba ér. Csalás nincs, mert a következmények nem mindig visszaállíthatók!  Ne feledjétek nem minden mese ér véget Happy End-del!

Utóirat: Csak akkor kezdjétek el a játékot, ha be is fejezitek! "

- Végül is időnk, mint a tenger. Amúgy se tudjuk, hogy mit csináljunk ezen a világvégi helyen, úgyhogy akár...- vesz ki egy bábut Riker.

- Igaza van, nincs veszteni valónk - helyesel James. A többiek kivették a maguk kis "szereplőjét" és kérdőn néztek rám. Mire vállat vonva tettem azt, amit ők is előttem.

- Ki dobjon először? - néz körbe Rocky.

- A merész kiscsaj? - nézek Laura felé.

- Szerintem egy fiúnak kéne kezdenie - néz rám vissza.

- Majd sorsot húzunk! - jön az ötlettel Ariana. A lányok kiszedték a hullámcsattokat a hajukból és azokat húztuk ki. Kicsit azért megnyugodtam, mikor nem hozzám került a legkisebb csatt, hanem Brad-hez. Megfogta a dobókockát és lassan rádobta a táblára, mire a kis gömbben, ami a játék tetején volt, kijött egy szöveg.

"Este van, este van. Ki-ki nyugalomban az erdő is alszik, csak nem olyan mélyen, mint gondoltad"

- Engem a világon semmi nem kerget ki éjszaka az erdőbe - állapítja meg, miközben nekidől ülve a falnak. - Csak egyszer mentem be, akkor is csak azért, mert Lau jobban félt, mint én - nevet. - Igaz Laura? - kérdezi, a plafont fürkészve, de választ nem kap.
- Laura! - néz körbe James is. Elkezdtük keresni, de sehol sem találtuk.
- Eltűnt - nyel egy nagyot Rydel.

*2. rész -- A hang*

- Laura -


Még mindig nem vágom, hogy mit keresünk itt. De kétlem, hogy ez a hely az lenne, amit anya mondott. Ilyen kastélyokról apa mesélt esténként, mikor még anyuval együtt voltak. Itt találkozik a hercegnő a szőke herceggel. Nem értem ezeknek a meséknek a lényegét. Attól még, hogy fehér lovon ül a srác és szőke haja van, mitől különleges.
A szobába érve elképedtem. Ez a hely csodaszép. Az ágy körül rózsaszirmok vannak. Fölötte pedig egy fátyol, ami lassan ereszkedik az ágyhoz. Az ablak akkora, hogy lentről a teljes testem lehet látni. Még fésülködő asztal is van. Olyan nagytükörrel, amit mindig is akartam. Annyira jó volt nézni a régi filmekben, hogy a lány esténként leül az asztal elé, megfogja hajkeféjét és lassan kifésüli a haját. Közben végig a tükörbe néz, arcán látszik, ha boldog, ha kétségbeesett, vagy szomorú, de még az is, ha szerelmes.
Szépen lassan a szekrényhez lépkedtem, mielőtt bármit tettem volna, becsuktam a szemem, megragadtam az ajtó kilincsét és kinyitottam azt. Pilláim lassan ereszkedtek fel, s mikor megláttam, nem hittem a szememnek. A gardrób tele volt gyönyörű szép, hercegnőhöz illő báli ruhákkal. Kivettem az elsőt, ami a kezeim közé akadt és felvettem. Minden kis lány arról álmodik, hogy egy nap hercegnő lesz. Ez az érzés nem múlik el, csak a valóság mélyre nyomja. Hisz egyetemre készülök, és itt billegek egy 15 cm-es magas sarkúban, babarózsaszín báli ruhában. Lehet, ha kinyitom a sminkasztal egyik fiókját, még tiara is lesz benne. Ha találtam elmegyek és befestem Brad haját szőkére, majd valószínűleg lehánynám saját magam, mert valami olyat kapnék, mint az a srác, az a R...R...talán Riss, nem, Ross. Igen Ross, az inkább valószínűbb. A hideg kiráz attól a sráctól. Már a jelenléte bunkó és irritáló... De mi ez a hang? Olyan, mint mikor apa próbál a gitárján játszani. De Ő már a Bahamákon van. Viszont a zaj nem akar megszűnni. Lehet, hogy rossz ötlet, de most ilyen ruhában fogom megnézni, hogy ki, vagy mi csinálja ezt a hangot. Ahogy kinyitottam az ajtót Grace-el találtam szembe magam.
- Segíthetek? - nézek rá.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy...- kezdi el, de az a hülye zaj, megszakítja.
- Hogy? - sürgetem meg egy kicsit.
- Hogy te is hallod-e ezt a hangot?
- A pocsék gitárszólót? Igen hallom.
- Gitár? Én az előbb állathangokat hallottam.
- Ez fura - mosolygok zavarodottan. - Szerintem nézzük meg!
- Rendben - egyezik bele. Becsukom az ajtót, majd elindulunk a hang, vagy hangok irányába. Jó nagy ez a kastély, mert már egy 10 perce biztos, hogy gyalogolunk felfelé a lépcsőn. Nagy hallgatózásunk közepette a srácok, vagyis csak Ross, James, Brad és Riker rohantak lefelé a lépcsőn, mint az őrültek. És amilyen profinak ismertem meg a szőke idiótát, olyan maradt az elmúlt 45 perc során is. Mivel nagy rohanásában sikerült neki engem is ellökni, sőt még Grace-t is, csak mázlijára őt el is tudta kapni.
- Megmentettél - mosolyog Grace Ross-ra.
- Öhm... Nem mentett meg, csak elkapott miután lelökött - világosítom fel.
- Nem mindegy? Inkább fogd be pinky! Most a csinibaba hálálkodik - néz felém megvetően, majd szegény karjaiban lévő lányra vigyorog. Hogy nekem mennyire elegem van ebből a srácból. Ha soha többé nem kéne látnom, az is túl korán lenne. Ilyen egy... egy...
- Kicsim? - néz rám nevetve Brad. - Két kérdésem lenne. Először is, miért ülsz a földön? - segít fel.
- Mert, mint láttad, gyökérkapitány dolga igen sietős - utalok arra, hogy a szöszi fellökött és most Grace-el enyeleg.
- Rendben. Másodszor pedig, mi ez a ruha? - mér végig. - Nem mintha nem mutatnál csodásan, de még a szalagavatóra sem voltál hajlandó felvenni ilyen ruhát.
- Egy pillanatig, csak egy nyomorult másodpercig szeretnék egy kicsit valaki más lenni. Nem tudtam, hogy főben járó bűn hercegnőnek öltözni, akár egy kisgyerek - nevetem el a végét.
- Nekem a neveletlen hercegnő jut rólad az eszembe, csak Anne Hathaway szexibb, mint te - állapítja meg felettébb paraszt módon Ross.
- Tudod mit? Nem érdekelsz se te, se a véleményed. Viszont az egy kicsit igen, hogy miért voltál élő tank az előbb.
- Ross a fejébe vette, hogy elhagyta valahol a telefonját, és most csörög. De én csak azt pocsék gitárszólót hallom, amit apa szokott produkálni - ecseteli James.
- Akkor te is a gitárt hallod? - nézek kérdőn a bátyámra.
- Igen, de Brad az új kocsija hangját hallja. Mármint a motor hangot.
- Héj! - kiállt fel Connor. Egy kis idő múlva a teljes csapat a lépcső közepén sorakozott. És a furcsa az volt, hogy mindenki más hangot hallott, de mindenki egy irányból. Volt a hangok között minden, Hawaii zene, valamilyen akusztikus gitár hang, szimpla utcai zaj. Nem értette senki sem, hogy mi folyik itt, csak azt tudtuk, hogy a hang az épület legfelső szintjéről jön. Elindultunk felfelé és a hangok egyre erősödtek. A lépcső folyosóban folytatódott. Egy ajtót lehetett kivenni a hosszú út végéből. Csak mentünk és mentünk, de az ajtó egyre csak távolodott. Nem akartam feladni, az nem én vagyok. Tudni akartam, hogy mi van a folyosó végén. Meg akartam találni a zajok forrását. Azt akartam, hogy vége legyen.
- Na jó! Én eleget gyalogoltam - torpan meg Ariana.
- Mi is végeztünk - jelenti ki hármas szinkronban Maia, Grace és Megan.
- Ne csináljátok már csajok! Már nincs sok hátra! - bátorítottam őket.
- Laura, a csajoknak igaza van. Sose érjük el azt az ajtót - áll melléjük Riker, majd végül az egész fiú csapat.
- Akkor várjatok meg itt! Én nem adom fel egyhamar - fordítok nekik hátat, majd elindulok. Egyre közelebb és közelebb merészkedek, de célom egyre távolibb. Mindjárt leszakad a lábam a magassarkúban, de nem hagyom félbe, amit elkezdtem.
- LAURA! - hallom meg a bátyám hangját. Megfordulok... Te jó ég! Mintha kilométerekre lennének tőlem. Ez lehetetlen. Jó igaz, hogy nem tűnik fel, ha sokat megyek, de...
- GYERE VISSZA! - kiabál Brad is.
- ÚGY SE TUDOD MEGCSINÁLNI! NE ERŐLKÖDJ! - "bátorít" a "kedvenc" szőkém. Erre persze egyből megfordultam, levettem a tűsarkút és rohanni kezdtem. Csak futottam, nem álltam meg, a következő pillanatban kialudtak a fények körülöttem.

- James -


- ÚRISTEN! HÚGI JÓL VAGY? - kiabálok Laura után. Semmi választ nem kapok. Ha valami történik vele, abba én belepusztulok. De ahogy látom, mindenkinek ráfagyott a mosoly az arcára. Már visszafordult volna, ha Ross nem mondja, hogy nem tudja megcsinálni.
- Ennek annyi - jelenti ki halál nyugodtan Stef, majd vállat vonva megfordul. - Szöszi nem jössz? - fordul Ross-hoz, de még mielőtt válaszolni tudna közbeszólok.
- Nem hagyhatjuk itt Lau-t! És amúgy is a te hibád, hogy ezt történt! - bököm mellkason.
- Ne engem hibáztass, mert a húgod konok! - lök meg egy kicsit.
- Srácok hagyjátok abba! - áll közénk Grace és Maia.
- Nem éri meg - helyezi kezét Maia a mellkasomra, majd mikor észbe kap zavarodottan elveszi onnan. De tekintete még mindig rajtam van.
- Szerintem meg kéne nézni mi van vele. Nem gondolod Brad? - keresem a haverom, de már csak azt látom, ahogy a folyosón fut. Na akkor hajrá! Én is, mint valami őrült elkezdtem rohanni, mire mindenki futásnak eredt. Egy jó ideig mehettünk, majd a sötétben egyszer csak beestem egy ajtón. Bent már világos volt. Ahogy megpillantottam Laurát egyből szorosan magamhoz öleltem.
- James, én is nagyon szeretlek, de még élek...Szóval elengedhetnél! - nevet.
- Mindenki jól van? - esik be Megan is, majd szép sorban mindenki.
- Mint látod - járkál fel alá Brad.
- A francba! Mindenki él és virul - néz körbe Stef. - Mármint...- nevet zavarodottan. - Hurrá! Laura megtalálta a zaj forrását! - tapsikol. Furcsa ez a csaj. Nem igazán tudja, hogy mit akar.

- Nem egészen... Ahogy beléptem elhallgatott - magyarázza Lau.
- Tényleg, már én sem hallom! - lepődik meg Tristan. Viszont ahogy ezt a mondatot kiejtette a száján, az összes hang egyszerre volt hallható. Eléggé bántotta is mindenki hallását, mert a fülünket fogva kezdtük el keresni a hangforrást. Egy darabig fel-alá mászkáltunk, de nem találtunk semmit. A hang csak erősödött, de még mindig nem tudta senki sem, hogy honnan jöhet.
- Belegondoltatok már, hogy...- torpan meg Rydel.

- Hogy? - kérdez rá Ell.
- Asszem a zaj felett állok - néz le. A lába alatt egy régi szőnyeg volt. Felgyűrtük az anyagot, ami alatt egy csapóajtó volt. Felnyitottuk, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha a kastély része lenne. Sötét, hideg és rideg volt, ráadásul még mély is.



-Laura-

- Szép volt Delly! - adok neki egy pacsit. - Most már csak kéne valaki, aki lemegy oda - állapítom meg a mélyt szemlélve, majd meg fordulok. A kis csapat erősen hátrált, hogy véletlenül se kelljen lemenniük. - Srácok, valakinek meg kell tennie!
- Miért nem mész te hercegnő? - lép egy kicsit közelebb hozzám Ross, mire én hátrálok, és kis híján beleesek a lyukba, de a szöszi elkap.
- Kösz. Ez meleg helyzet volt - nézek magam mögé. - Fel is húzhatnál! - unom meg a lógást.
- Várj egy percet! - lép közelebb Stef Ross-hoz, majd valamit a fülébe súg. Már előre félek, hogy mit. A következő pillanatban Ross elengedi a kezem, én pedig elkezdek lefelé zuhanni.

*1. rész -- A kezdetek...*

- Laura -

- MEGJÖTTEM! - kiabálok, ahogy belépek a házba.

- ÉN IS! - csukja be utánam az ajtót James.
- Nem is ti lennétek - jön ki nevetve anya. - Bradley-t hol hagytátok? - néz körbe, mert mindig velünk szokott lenni.
- Nem sokára Ő is jön. Apu hívott már? - kérdezem.
- Igen, de ne...
- Itt vagyok bocs a késésért, csak nem olyan könnyű leparkolni az új kocsim - lép be Brad, majd megcsókol.

- Semmi baj. Mit is akartál mondani anya? - nézek anyura.
- A nyáron nem tudtok apátokhoz menni.
- Mi?! Miért? - akadok ki.
- Az új barátnőjével lesz a Bahamákon.
- Srácok nincs gond, akkor max itt töltjük a nyarat - nyugtatgat Brad. 

- Nem egészen...- kezdi el anya. - A cég, aminél dolgozom a nyárra elmegy tárgyalni egy svájci vállalkozóhoz, és én is a kiválasztottak között vagyok, akik a nyárra kimennek.
- Akkor egyedül leszünk itthon? - csodálkozok.
- Megkérdeztem a tehetséggondozó programot, és azt mondták, hogy van egy tábor, amibe mehettek a nyár folyamán.
- Táborba? Most ugye csak viccelsz? - néz a bátyám végig mindenkin.
- Nem, nem viccelek. Holnap indultok a sporttáborba! A Baker Street-re kell mennetek! Nem nyitok vitát, csak menjetek pakolni! - int a szobáink felé. Felindulunk, ugyan nem boldogan. James a saját szobájába ront be, én pedig az enyémbe Brad-del.
- Ezt nem hiszem el! - dobom le a földre a bőröndöm.
- Nyugodj meg! Legalább együtt töltjük a nyarat. Csak segíts majd összepakolni!
Nagyjából sikerült kipakolnom a szekrényemből mindent, és belepaszírozni két bőröndbe. Igaz, hogy a második kupac ruhánál, már a csomag tetején ültem Brad pedig próbálta összehúzni azt. Miután James is kész lett lepakoltunk az előszobába, és átmentünk Brad lakására, persze kocsival. Ott is összeszedtük a cuccokat, majd bezártuk az ajtót és visszatértünk hozzánk, mert azt beszéltük meg, hogy holnap reggel együtt indulunk egy helyről, pontosan fél kettőkor.

- Grace -

Reggel anyu kijelentette, hogy szedjem össze magam, mert elküld egy táborba, ahol barátkozhatok. De nem akarom itt hagyni Maia-t. És nem akarok egész nyáron távol lenni az otthonomtól. De hiába próbáltam lebeszélni a szüleimet az ötletről, nem jött össze. Holnap reggel indul a busz a helyi szupermarket elől. Még nem közöltem senkivel, vagyis az egyetlen barátommal, hogy elmegyek. De majd a pakolás után felhívom. Azt sem tudom, hogy milyen helyre megyek, szerintem ez egy nagyon rossz ötlet. Na de mindegy is. Összeszedtem a cuccaim, majd a telefonomért mentem.
- Szerinted Bundásúr? Maia haragudni fog rám, ha kijelentem, hogy nem leszek itt a nyáron?- lépek a nyuszimhoz, aki csak ugrik kettőt az itatójához. - Na veled is aztán ki vagyok segítve - nevetek. Hirtelen a kezemben lévő telefon el kezd csörögni. - Ez Ő. Shhh! - pisszegem le Bundásurat.
- Szia Maia! - veszem fel a telefont.
- Szia Grace! Mond csak beengednél? - nevet, mire csak leteszem a telefont és lerohanok az ajtóhoz.

- Szi...Mi ez a bőrönd? - nézek furán barátnőmre.
- Anyukád hívott, és úgy döntöttem, hogy akkor szenvedjünk együtt - jön beljebb.
- Ez szupcsi! Akkor, csak tedd le ide a bőröndöd és menjünk fel!
- Te amúgy tudod, milyen táborba megyünk? - ül fel az ágyamra.

-A leghalványabb fogalmam sincs - nevetek. - De mi lesz a kis állataimmal? Bundásúr, Vattacukor és a kis Kory. Nem akarom őket itt hagyni.
- Majd a szüleid vigyáznak rájuk.
- Igazad van. Viszont emiatt a táborosdi miatt kicsit izgulok - nézek magam elé.
- Ne parázz! Egy kicsit jól érezzük magunkat. Talán találsz új barátokat is - mosolyog, erre nem szóltam semmit, csak bólintottam. Az egész napot elhülyéskedtük, majd elmentünk aludni, mert holnap reggel 9-re kell a szupermarket elé mennünk.

- Riker -


- RIK!- lép be ordítva a szobámba Connor.
- MI VAN? - kiabálok vissza, röhögve.
- Ja azt hittem, hogy alszol még - vonja meg a vállát.
- És fel akartál kelteni? Amúgy meg délután 4 óra van - vonom fel a szemöldököm.
- Csak egy picit. És nálad nem lehet tudni, hogy mikor vagy hajlandó felkelni. Főleg ha szabadnapos vagy -nevet. - Készen állsz a holnapi napra?
- Ma kérdezed, hogy készen állok-e a holnapra?
- Igen - bólint egyet.
- Mit is akarsz te csinálni a város szélén hajnalok hajnalán?

- Reggel nyolcra megyünk, az nem hajnal. És ma jönnek a körzeti versenyre a pompom lányok - vigyorodik el.
- Mért nem lepődök meg? - forgatom a szemeim nevetve.
- Amúgy azt néztem, hogy nem biztos, hogy pont nyolcra jönnek, ezért arra gondoltam, hogy sátorozhatnánk ott kint - vágja hozzám a hálózsákom.
- Te megvesztél. De miért is ne? - vonok vállat. Összeszedtük a cuccainkat egy-egy kisebb sporttáskába, meg persze Naya-t is eltettem, majd kiindultunk sátrastul a város legszélére.


- Stef -

Anyámék a hétvégén haza látogatnak, ezért ki kell találnom valamit, hogy ne itt legyek, mikor jönnek. De hova mehetnék. Bekapcsoltam a laptopom, és keresgélni kezdtem. Már órák óta a gép előtt görnyedtem, de nem találtam, csak valami hülye tábort, ami egész nyáron eltart. ez nem is hangzik olyan rosszul, és legalább a család sem nyaggat. A busz ide Fargo-ba pontosan...11-re jön. Tökély! Akkor csomagoljunk. Kipakoltam a szekrényem nagy részét és belehajigáltam a cuccokat két nagyobb bőröndbe. Mire készen lettem a pakolással, addigra már hajnali egy volt, így lefeküdtem aludni.

- Ross -

- ROSS LYNCH! TOLD LE A SEGGED A NAPPALI, DE MOST RÖGTÖN!- hallom meg anyám kiabálását.
- Cassidy most el kell mennem, de majd még hívlak! - teszem le a skypot. Szép komótosan kiballagok a szobámból, le a lépcsőn, be a nappaliba. - Igen? - állok meg az ajtóban.
- Ülj le! - mutat a kanapéra.
- Ross a kutya. Nem is hangzik annyira vészesen - mondom flegmán, majd leülök a nővérem mellé, és kérdőn nézek.
- Azért kértem, hogy gyertek ide, mert...- kezdi el, de a telefonom csörgése megszakítja a beszédét.
- Mizu Amy? - veszem fel a telefont.

- Ross! - szól rám Rydel, mire ránézek amolyan " hagyjál már élni próbálok! Nem veszed észre?" tekintettel. A következő pillanatban apám kapja ki a kezemből a telefont, és ki veszi belőle az akut.
- Héj! - háborodok fel.
- Mint próbáltam elmondani, a nyarat egy táborban fogjátok tölteni.
- Mi? Ugye ez csak Ross-ra vonatkozik? Hiszen már 20 éves vagyok - ijed meg Delly.
- Rydel kincsem! Te azért mész oda, mert valakinek szemmel kell tartania az öcsédet.
- És nekem miért is kell mennem? - nézek pöszén.

- Mert elég nyarat csesztél el az évek során, és többet nem hiszem, hogy kibírunk veled - állapítja meg apám.
- Mikor indulunk? - néz anyura Rydel.
- Holnap 10-kor. Most pedig menjetek bepakolni!
Nem túl nagy lelkesedéssel felbaktattunk a lépcsőn, majd be a saját szobáinkba. Összeszedtem a cuccokat, amiket vinni óhajtok, majd mindet beledobtam két sporttáskába. Levittem az előtérbe a pakkokat, ahol a nővérem két rózsaszín Hello Kitty-s bőröndje, már lent volt. Felmentem a szobámba és egyből az ágyamra vetődtem és szinte rögtön bealudtam.

- Ariana -


Kutyasétáltatásból hazaérve anyához és apához mentem a kertbe. Mint mindig szépen ki van világítva, de akkor sem értem, hogy este tízkor miért itt kint vannak.
- Sziasztok! - ülök le a hintaágyra.
- Szia kicsim! - ad egy puszit apa a homlokomra.
- Oh-oh! Itt valami nem stimmel - nézek rájuk.
- Mond neki te! - fordul apa anyához.
- Rendben. Kicsim, a nyarat Hawaiin töltjük - jelenti ki anya.
- Hiszen ez órási! Mindig is vissza akartam menni Hawaii-ra. Amikor legutóbb ott voltunk, az nagyon szupcsi volt - tapsikolok, de anyuék csak sajnálkozva néznek rám. - Mi van? - kérdezem meg végül.
- Csak anyád és én megyünk.
- És velem mi lesz? - esek kétségbe.
- Holnap reggel hétkor elmész egy táborba - közli velem a híreket anya. - A buszvégről indul a busz.
- Mi?!
- Nem kicsim, nem mi, csak te - állnak fel. - Szerintem kezdj el pakolni! - fejezi be apa a szörnyű hírek sorozatának közlését.
Dühösen felrohantam a szobámba és elkezdtem a két pink "Ariana" feliratú bőröndbe beledobálni a ruháimat. Nem értem, hogy miért nem mehetek velük nyaralni. Ez a táborosdi csak annyiból lesz jó, hogy nem kell heteket töltenem a nagyiéknál. De viszont reggel hétre ki kell mennem a buszvégre, hogy felszálljak valami buszra, amin csakúgy megjegyezném, még soha életemben nem utaztam.


- Megan -

- Nagyi megjöttem! - kiabálok, ahogy belépek a házba.
- Szia kincsem! - jön ki a konyhából.
- Nagyi!
- Igen Megan?
- Nem lehetne, hogy a nyarat itt töltsem? - adok oda neki egy prospektust a színjátszó táborról.
- Miért is ne? - nézegeti.
- Mikor indulsz?
- Holnap reggel hatkor a színház elől. Ugye mehetek! - váltok könyörgőbe.

- Persze! Pakolj be, addig sütök egy kis sütit estére - mondja, mire felszaladok a szobába és előkapok egy bőröndöt, valamint egy sporttáskát. Belehajigáltam a cuccaim...Na jó azért ez túlzás. Írtam egy listát a cuccokról amiket viszek, majd szépen bepakoltam. A lényeg, hogy este kilenckor leszaladtam sütit enni. Úgy tizenegyig gépeztem, majd elaludtam.


- Tristan -

Rocky-val épp szkander bajnokságot tartottunk, mikor anyáék berontottak. Nem szokásuk, ezért nagyon csodálkoztunk rajta.
- Szabad? - nevet Rocky, arra célozva, hogy nem igazán rajongnak az ősink a kopogásért.
- Pakoljatok! - adnak a kezünkbe egy-egy táskát.
- Pakolnunk kell, mert...? - nézek pöszén.
- Mert holnap délben nyári katonai suliba mentek - jelenti ki Rocky apja.
- MI?! MIÉRT?! - kérdezzük szinkronban.
- Mert rátok fér egy kis fegyelem. És a beszélgetést ezzel lezártam - mennek ki az ajtón.
- Ugye most csak vicceltek? - néz ijedten Rocky.
- Haver! Attól tartok, hogy a nyarat egy katonai suliban fogjuk tölteni – sóhajtok. - Gyere szedjük össze a cuccainkat! - fogom meg a vállát.

Összeszedtük a legszükségesebbeket, majd még mentünk egy utolsó kört a városban. El sem hiszem, hogy holnap délben felszállunk egy buszra, ami egy katonai suliba visz minket. Elméletileg itt áll meg az utca végén.



- Ellington -

A suli kapu nyárra bezárt, így csak szimplán keringek New York-ban. Számtalanszor bejártam minden egyes szegletét ennek a helynek, de egy valahol még sosem jártam. Anya sosem engedett el a kínai negyedbe, a halála után meg már nem volt sok erőm megszegni egy általa alkotott szabályt. Viszont holnap ebéd után felmegyek, 1 órára.








- Másnap -


- Megan -

Reggel frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Elszaladtam készülődni, majd elköszöntem a nagyiéktól és kimentem a színházhoz, ahol a többiek vártak.
- Sziasztok! - köszönök, de nincs idejük viszonozni a gesztusom, mert egy busz áll meg előttünk. Kinyílik az ajtó, de ahol a vezetőnek kéne lennie látszólag nincs senki. Egyszer csak valaki megszólal a járműből.
- Miss Nicole?
- I-igen? - lépek ijedten közelebb.
- Kérem szálljon be a buszba! - kicsit habozok. - Nem kell félnie! Nem Ön lesz az egyedüli utas - mondja, mire lassan fellépek a lépcsőre. Az ajtó hirtelen rám csukódik, nehogy véletlen ki tudjak menni. - Foglaljon helyet! - hallom meg újra a hangot. Hátrább ballagok, majd leteszem a cuccaimat a hatalmas buszon, és leülök. Vajon most épp merre tartok?


- Ariana -


Kénytelen voltam kimenni a buszvégre reggel hétkor. Pontosan érkeztem, de nem volt ott senki. Lehet, hogy mázlim van és lekéstem? Viszont ha mégsem, akkor hol vannak a táborozók. Egyik pillanatban egy busz fordult be az állomásra. Kinyílt az ajtó, de nem volt vezető.
- Miss Grande? - hallok meg egy férfihangot a buszról.
- Én vagyok. Mit akar?
- Kérem szálljon fel a buszra!
-A táborba visz? - kérdezősködök.
- Pontosan - erre az egy szóra belépek az ajtón, ami szinte azonnal rám zárul. - Foglaljon helyet! - elindulok hátrafelé, ahol meglátok egy lányt.
- Szia!- köszönök neki. - Az én nevem Ariana.
- Szia! Én Megan vagyok. - mutatkozik be.
- Te tudod, hogy merre megy ez a csotrogány?
-A leghalványabb gőzöm sincs - nevet fel keservesen. Elkezdtünk beszélgetni, és mire észbe kaptunk már nem is Miami-ban voltunk.


- Riker -



Bölcs barátom kirángatott a semmi közepére sátorozni, de a pompom csajok busza azóta sem érkezett meg. A következő tettem az lesz, hogy itt hagyom Connor-t és hazamegyek. Épp a sátrat szedtük szét, mikor valami nagyon nagy megállt mellettünk. Egy busz volt, de nem az a busz, amire vártunk. Ennek nem volt sofőrje és...
- Mr. Horan és Mr. Ball? - kérdezi tőlünk a...nos a busz.
- Igen? - válaszol kérdezve Connor.
- Ezt most kérdezted? - suttogok.
- Nem tudom.
- Kérem szálljanak fel! - szakítja meg igen értelmes eszmecserénket. Beszálltunk a buszba, majd automatikusan hátraindultunk. Két csaj beszélgetett a busz végében.
- Heló? - köszönök.
- Sziasztok srácok! - köszönnek szinkronban. És még azt hittem a busz és a nem létező vezetője az ijesztő. Elkezdtünk dumálni velük. Kedves csajok így első látásra.


- Maia -


Szép kényelmesen kigyalogoltunk a szupermarkethez Grace-el, de szállító eszköz nem volt sehol.
- Biztosan ide kell jönni? - nézek Grace-re, aki csak bólint egyet. Pontosan 9-kor egy nagy busz áll meg a bolt előtt. Ahogy kinyílt az ajtó lehetett látni, hogy nincs ki vezesse.

- Miss Phipps és Miss Mitchell?
- Lehet - lépek közelebb.
- Na még egy lépés és nem kell könyörögnöm, hogy szálljon fel - egek nagyon paraszt a buszsofőr, aki nincs is. Felléptem a buszra, de láttam, hogy Grace még erősen gondolkozik, hogy felszálljon-e, ezért felrántottam. Hátra néztem, ahol két srác és két csaj volt.

- Sziasztok! - köszönök, miközben hátradobom a bőröndöm a többihez - A nevem Maia. A másik lány pedig Grace - mutatok rá, Ő meg csak int köszönésképp.
- Hali csajok! - köszön egy vékonyka lány - Én Ariana vagyok. Ők itt Megan, Riker és Connor - mutat végig a jelenlévőkön.



- Rydel -


Egy teljes nyár az én drága öcsémmel. Minden egyes napra van egy beosztásom: 1. felkelni 2. túlélni 3. visszafeküdni. Jó kis nyári program. Anyuék kivittek minket oda, ahova busz érkezését ígérték, majd elmentek. Háromnegyedkor tettek ki minket a busz pedig tízre jön. NEGYEDÓRÁN keresztül hallgathatom Ross egomán hülyeségeit. Percenként néztem az órámra, és ahogy az 59:00-ra fordult megérkezett a busz.
- Ez bazinagy - állapítja meg az öcsém.
- Nem mondod?
Megállt előttünk a jármű és kinyílt az ajtaja, de nem vezette senki.
- Klassz. Ez a csotrogány még kísértet járta is - kel fel Ross a bőröndömről.
- Én ezt nem pont így írnám le Mr. Lynch - szólal meg a busz. Na ez már tényleg furi. - Szálljanak fel és mindent tudni fognak...Idővel...- erre mi csak pöszén nézve felsétáltunk a járműre. Nem vártuk meg a busz következő sejtelmes beszólását, inkább hátra vonultunk
- Nekem nem szimpi ez a busz - állapítom meg.
- Nekünk se - mondja egy srác.
- Ti kik vagytok? - kérdezek rá.
- Connor vagyok. Ők itt Riker, Ariana, Megan, Grace és Maia - mondja el egy szuszra.
- Én Rydel vagyok, vagyis csak Delly. Ő pedig itt Ross az öcsém - mutatkozok be, de ahogy elnéztem Grace-t nem igazán izgatta, hogy ki vagyok, mert le sem vette a szemét Ross-ról. Szegény lány...




- Stef -


Tízkor szépen nekiálltam készülődni, majd lementem a buszmegállóba. Mire odaértem a busz már ott állt. Az ajtó nyitva volt, de ahol a sofőrnek kellett volna lenni, ott nem volt semmi.
- Áhh! Gondolom maga Miss Scott!- szólal meg valaki. - Szálljon fel! - felszálltam a járműre, majd hátra baktattam. Megláttam a többi srácot, ezért gyorsan felvettem a "cuki pofit".
- Sziasztok! - mosolygok.
- Ki a tejbe tök? - néz rám egy szőke srác. Már most látom, hogy ezzel a sráccal jóban leszek. Ugyanolyan bunkó, mint én.
- Stef vagyok - válaszolok. Elindultunk, majd ők is mind bemutatkoztak az út során.


- Rocky -


- TRISTAN! - kiabálok.
- MI VAN? - ordít vissza.
- Verj lelket magadba, mert már 11 óra elmúlt! - erre felkelt. - Nem is te lennél haver - nevetek. Elkészülődtünk, kivételesen egy percet sem késtünk. Felszálltunk a buszra, majd hátra indultunk. De hátul a suliba tartó tanoncok helyett egy csapat velünk egykorú lány és srác volt.
- Itt valami tévedés van! - megyek a sofőrhöz. - Eddig ki vezette a buszt?- torpanok meg, mert nem találok senkit.
- Senki. És szerintem ne próbálkozzatok a lejutással, mert esélyetek sincs a busz ellen - néz rám egy barna hajú csaj.
- Miss Mitchell-nek igaza van. Csak üljetek le! - hallok meg egy hangot.
- Ez meg mi volt?
-A busz - jelentik ki egyszerre.
- Hát jó...- huppanok le egy ülésre. - Amúgy én Rocky vagyok.
- Ez csúcs név! - állapítja meg egy colos szőke srác.
- Kössz. Egyébként Ő itt a haver, féltestvér akármim Tristan - mutatok a mellettem telefonozóra.
- Ross, Grace, Maia, Riker, Megan, Connor, Ariana és Rydel - mondják el a nevüket egyesével, de mégis egy mondatként.



- Ellington -

Ebéd után szépen kiballagtam a kínai negyedbe. Egy hídon álltam, mikor meghallottam a nevemet.
- Ellington Lee Ratliff! - körbe néztem, de a közelemben senki sem volt, csak egy busz. Közelebb mentem. - Szállj csak fel! - hallok meg egy hangot a járműből. Lassan fellépek a buszra, mire becsapódik mögöttem az ajtó.
- Végül is, ha már itt vagyok, maradhatok is - vonok vállat.
- Sziasztok! - köszönök, ahogy hátra érek.
- Hali!- néz rám egy gyönyörű szőke lány. - Én...izé...öhm...
- Rydel - súgja oda egy szöszi srác.
- Igen! Rydel vagyok - mosolyog.
- Én pedig Ellington - nevetek. A többiek is bemutatkoztak, majd elindultunk.



- Brad -


Kisétáltunk a Baker Street-re. Mi persze az egész utat végig hülyültök James-sel, de Lau valamiért olyan kedvetlennek tűnt.
- Mi a baj? - kérdezek rá, mikor odaérünk.
- Semmi - erőltet egy mosolyt az arcára.
- Biztos? - karolom át a derekát, majd közelebb húzom magamhoz.
- Biztos - bólint és megcsókol.
- Skacok! - szól James, de nem igazán foglalkozunk vele. -Hahó! Laura! Brad!
- Jobban kéne figyelnetek gyerekek! - hallok meg egy hangot, ami egy kicsit sem hasonlít James-ére. Felnézek, de nem hiszek a szememnek.
- Nem mondod komolyan, hogy a busz prédikált! - háborodok fel.
- De igen! Na szálljatok fel! Nem érek rá egész nap - szólal meg ismét.
- Lehet, hogy maradi vagyok, de nem kéne a busznak egy vezető?- csodálkozik Lau, majd vállat von és felszáll a járműre, mi meg követjük. Hátra megyünk, ahol már jó páran vannak.
- Sziasztok! - köszön egy srác. - Én Riker vagyok - mutatkozik be, majd szépen sorban mindenkinek elmondja a nevét.
- Én Brad vagyok. Ők itt Laura és James.
- Rendben srácok üljetek le! És jó éjszakát!
- De még csak kb 2 óra van - néz furán Maia.
- Azzal te ne foglalkozz! Szép álmokat! - mondja, mi meg akaratunk ellenére is bealszunk.



- Este 10 óra-


- Keljetek fel! Megérkeztünk!
Felkeltünk, csomagjaink már le voltak pakolva a buszról. Leszálltunk...
- Wow! - csodálkozik el mindenki.

- Itt fogunk lakni? - fordul hátra Ell a buszhoz, de az addigra már elment. Megfogtuk a csomagjainkat és bementünk.

Bent minden egyes ajtón egy keresztnév volt. Mindenki bement a saját nevét viselő szobába.