*3. rész -- elkezdődött*

- James -

Amint tudatosult bennem a tény, hogy Ross ebben a pillanatban hagyta leesni a húgomat abba lyukba.
- Ross... - kezdem halál nyugodtan.
- Öhm... Hoppá? - neveti el magát.
- Hoppá?! - kérdezi dühösen Brad. - Ha valami baja esett a barátnőmnek, esküszöm kicsinállak! - mászik bele Ross képébe.
- Nyugodj meg! A csajod olyan, mint egy csótány, mindent kibír.
- Nézzük, meg hogy a gyökerek hogy bírják az esést - lököm meg, mire elveszíti az egyensúlyát és lezuhan.
- Élsz még? - kérdezem egy 2 perc múlva.
- Egyenlőre. Puhára estem. Valami igazán csontos puhára. - kiabál.
- Bezzeg én a földre estem. És még hülyék is potyognak az égből - hallom meg Laura hangját.
- Nagyon mély? - kérdezi a hátam mögül Connor.
- Nem annyira - válaszolja Lau.
- Akkor ugorjunk le egyesével - jelenti ki Ellington.
- Csak utánad - áll félre Stef.
- Nyámnyilák. Majd én megyek előre - jelenti ki Brad, majd leugrik. Mindenki erőt vesz magán és egymás után leugrálunk a mélybe. Lent csak egy ajtót látunk, és megint elkezdjük hallani a zajokat. Nagy csend uralkodott és mindenki az ajtót bámulta, ami lassan kinyílt. A szoba sötét volt, csak a szoba közepe volt vakítóan világos. A fény közepette egy szépen kidolgozott vasállvány volt rajta egy dobozzal, amiből a zajok származtak. Ell az egyik pillanatban gondolt egyet és közelebb lépett hozzá.
- Mire készülsz? - néz rá furán Megan.
- Tippelj kettőt - forgatja szemét nevetve, majd leemeli a dobozt. A hangok elhallgatnak, és a szobát átvilágítják a fáklyák. - Mi lenne, ha ezt a valamit felvinnénk az előtérbe, hisz az a hely a legnagyobb - mutat a szoba másik felében lévő lépcsőre.
- Igazad van, ha valamelyikünk meghal, ott könnyebben rá találnak! - mondja állelkesedéssel Riker. Elindultunk felfelé, majd lepakoltunk az előtérbe. Megegyeztünk, hogy mindenki elkészülődik és ott találkozunk és megnézzük, hogy mi az a doboz.

- Ross -

A szobámba készültem bemenni, mikor valaki megragadta a karomat és elrángatott egy másik helyiségbe. Stef volt az.
- Mi a? Mit akarsz? - nézek rá türelmetlenül.
- Figyelj szöszi! Mi lenne, ha mi ketten egymást védenénk?
- Mi van? - nézek pöszén.
- Ki tudja meddig leszünk itt. Hozzunk létre egy kis szövetséget, így magunk között, és nem eshet bajod itt a világ végén. Na mit szólsz? Eltiprunk mindenkit, aki az utunkban áll - néz gonoszul. Asszem megkedveltem ezt a csajt. Olyan, mint valami jégkirálynő és most itt az esély, hogy én is trónra lépjek.
- Rendben - erre csak bólint, majd nyitja az ajtót. - Ja, és Stef! - szólok utána.
- Igen?
- Bírom a kegyetlen kisugárzásod - ere csak elmosolyodik és közelebb lép.
- Ne akard! - súgja a fülembe, majd kimegy az ajtón. Ez a nyár egyre jobb és jobb lesz. Először Grace, most meg Stef egyezik bele mindenbe. Hisz csak azt mondta, hogy én ne akarjam, arról nem volt szó, hogy ő nem akarja. Bementem a szobámba, ahol Grace-el találtam szembe magam.
- Szia? - lépek be nevetve. - Mit...
- Csak azért vagyok itt, hogy tudjam nem csak beképzeltem magamnak ezt az egész dolgot, ami még a lépcsőn történt, mert...
- Shhh! - helyezem a mutatóujjam a szája elé, majd megcsókolom. Kezemet a térdhajlatába helyezem és egy mozdulattal felkapom, majd az ágyhoz sétálok és leülök, vele az ölemben. Vad csókcsatát folytatunk, mikor kopognak.- Egy...pilla...nat...- próbálom kimondani a szavakat, de a partnerem nem igazán hagyja. Nehezen, de sikerül leválnunk egymás ajkairól. az ajtóhoz siettem és kinyitottam azt. Tristan meg kis híján beesett rajta.
- Még ma jöttök, vagy ebben a szobában akartok megöregedni? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Már megyünk is. Gyere Grace! - erre az említett végig simít a hátamon, majd előre rohan.
- Te aztán nem vagy kispályás - néz rám elismerően Trist, majd elindulunk. Ahogy kiértünk Rocky izgatottan fújta le a több réteg port a dobozról.
- Once Upon A Time... - olvassa fel a rajta lévő feliratot.
- Nyisd ki! - lép egy kicsit közelebb Megan, mire Rocky kinyitja a dobozt.
- Ez egy... Társasjáték. Itt a leírása is - vesz ki egy régi papírt a játékból, majd elkezdi felolvasni.

" Üdvözlünk titeket utazók!

Once Upon A Time: Egy játék, ami azoknak szól, akik át akarják lépni a valóság és mesék határát. Ha eddig azt hitted nem léteznek toronyba zárt hercegnők, sárkányok, tündérek és beszélő állatok, akkor nagyot tévedtél. Eme játék bizonyíték mindenre, csak hinni kell benne. 

A játékot 15-en játszhatják és akkor van csak vége, ha valaki célba ér. Csalás nincs, mert a következmények nem mindig visszaállíthatók!  Ne feledjétek nem minden mese ér véget Happy End-del!

Utóirat: Csak akkor kezdjétek el a játékot, ha be is fejezitek! "

- Végül is időnk, mint a tenger. Amúgy se tudjuk, hogy mit csináljunk ezen a világvégi helyen, úgyhogy akár...- vesz ki egy bábut Riker.

- Igaza van, nincs veszteni valónk - helyesel James. A többiek kivették a maguk kis "szereplőjét" és kérdőn néztek rám. Mire vállat vonva tettem azt, amit ők is előttem.

- Ki dobjon először? - néz körbe Rocky.

- A merész kiscsaj? - nézek Laura felé.

- Szerintem egy fiúnak kéne kezdenie - néz rám vissza.

- Majd sorsot húzunk! - jön az ötlettel Ariana. A lányok kiszedték a hullámcsattokat a hajukból és azokat húztuk ki. Kicsit azért megnyugodtam, mikor nem hozzám került a legkisebb csatt, hanem Brad-hez. Megfogta a dobókockát és lassan rádobta a táblára, mire a kis gömbben, ami a játék tetején volt, kijött egy szöveg.

"Este van, este van. Ki-ki nyugalomban az erdő is alszik, csak nem olyan mélyen, mint gondoltad"

- Engem a világon semmi nem kerget ki éjszaka az erdőbe - állapítja meg, miközben nekidől ülve a falnak. - Csak egyszer mentem be, akkor is csak azért, mert Lau jobban félt, mint én - nevet. - Igaz Laura? - kérdezi, a plafont fürkészve, de választ nem kap.
- Laura! - néz körbe James is. Elkezdtük keresni, de sehol sem találtuk.
- Eltűnt - nyel egy nagyot Rydel.