- Ez hülyeség! Mégis mi történhet? Legrosszabb esetben megint megtámadnak az egerek - nevetek gúnyosan.
- Ez mind szép és jó, mármint az, hogy ennyire biztos vagy a dolgokba, de...- kezdi el Brad, de Laura félbe szakítja. Tipikus, hogy az liba nem tudja befogni a száját.
- Miért nem történt még semmi?
- Ezt úgy mondod, mintha baj lenne - vonja fel a szemöldökét Tristan.
- A lényeg ismét én lennék, de VALAKI...- nézek Laurára. - Tereli a témát.
- Rendben Mr. Egó térjünk vissza hozzád. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz veled - vereget hátba, mire egy erőltetett vigyort vetek rá.
- Tényleg nem történik semmi ez fura - állapítja meg Maia is.
- Ember mi az ott nálad? - mutat az övemhez aprikált könyvre Rocky.
- A KÖNYVEM! - kiáltja el magát Laura, mire sprintelésbe kezdek. Fel az emeletre, majd újra le, majd megint fel végül ki az ajtón.
- Ez kéne? - állok meg a stég szélén, ami ahhoz a tóhoz tartozik, ami a kastély mögött van. Ahogy idegesen közelebb lép hozzám a víz felé viszem a kezem a könyvel együtt.
- Add vissza!
- Hogy is mondtad? - csúsztatok egy kicsit rajta, így éppen csak a tetejét fogom.
- Ez marhára nem vicces!
- Mi? - lendítem meg a kezem.
- Ross kérlek ne csináld! Bármit megteszek! - könyörög, erre már az egész csapat kiért, de csak messziről figyelték a jelenetet.
- Bármit? - viszek fel egy gonosz mosolyt az arcomra, de lehet, hogy perverz, nem tudom nincs nálam tükör.
- Igen, csak ne dobd a vízbe a könyvem. Abban van mindenem.
- Miért? Simán újra lehet írni, hogy kezd eleged lenni a bátyádból, hogy folyton a nyomodban van. Vagy hogy jobb volt, mikor Brad bulizni járt és nem téged zaklatott. Csalódott vagy, amiért apuci pici lánya nem Chicago-ban tölti a nyarat. Ki hagytam valamit? - engedem le a kezem. - Kell még? - nézek rá, majd a könyvre, mire hátra pillant és bólint. - Gyere ide érte és megkapod! - nyújtom előre, lassan előre ballag, mire ismét lerántom a kezemben lévő tárgyat, ő pedig csak kérdőn néz rám. - Egy csók és megkapod.
- Ki van zárva!
- Te tudod - vonok vállat és egy gyenge mozdulattal a vízbe dobom a könyvet, ami még így is jó messzire beesett. Laura csak vett egy mély levegőt és széles vigyorral felém lépett és egy akkorát lökött rajtam, hogy beleborultam a vízbe. Mikor a víz tetejére jöttem ő már befelé úszott. Egy kis idő múlva könyvével tért vissza, de olyan fejet vágott, mint aki a tó szörnyével találkozott, majd hirtelen elkezdett nevetni. Kimászott, de az eddigi tevékenységét nem hagyta abba. Én is kivánszorogtam, mire a többiek is röhögni kezdtek. Értetlen fejemet látva Laura kinyitotta a könyvét, amiben ugyan a toll teljesen elmosódott, de az elejében lévő kis tükör tökéletes volt. Belenéztem és akkorát ordítottam, hogy a madarak kirepültek a fák közül, mint az elcsépelt filmekben.
- Az arcom! tapogatom végig a fejem. - A... Mióta vagy ennyire colos? - nézek fel a nálam kb 80 cm-vel nagyobb Laurára. - Ez szörnyű.
- Miért? Szerintem így sokkal aranyosabb vagy - nevet, erre morcosan ránézek.
- Na jó menjünk be játszani, mert ezt vissza kell csinálnunk! - topogok be.
- Laura -
Ahogy visszaveszem a conversem, tekintetem találkozik Brad-ével és James-ével. Szörnyen érzem magam, ennek soha de soha nem szabadott volna kiderülnie.
- Brad én... - kezdenék bele, de csak leint és besétál az ajtón. James pedig oda lép hozzám és megölel.
- Mondhattad volna...
- Nem akartalak megbántani - sírom el magam. Ad egy puszit a homlokomra, majd ő is magamra hagy. A földre ülök csurom vizesen és amilyen mázlim van az eső is el kezd szakadni, villámlik és dörög is. Hát ez van...
- Megan -
- Hogy te mekkora egy szemét láda vagy! - áll meg Maia, ahogy beérünk.
- Tehetnék úgy, mint akit érdekel, hogy Laura romokban hever, de elvagyok foglalva ezzel! - mutat végig komoly 70 cm-jén Ross.
- Inkább folytassuk a játékot, mert sose lesz vége! - veszem fel a dobókockát, mivel én következem.
" Ticsi-Tocsi, nedves léptek hallatszódnak. Ki tudod hozni a mélységből azt, aki számodra a legfontosabb? "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése