- Ha ezzel arra akar ez az izé célozni, hogy úsznom kéne, akkor ez felejtős, mert nem tudok - nevetek fel keservesen.
- Milyen ember az , aki nem tud úszni? - kérdezi flegmán a mini Ross, majd pár perd csend következik.
- Csak én hiányolom Megan testőrét? Csak mert Riker elveszett - állapítja meg Ariana.
- Miért van olyan érzésem, hogy valahol a vízben lesz? - kérdezem keservesen.
- Ne legyél már ennyire kiakadva! - ráz meg Ariana.
- Ilyenkor kicsit félek tőled - nézek rá nagy szemekkel.
- GYERÜNK A VÍZHEZ! - kiáltja el magát Tristan, majd felkap Connor-ral egyetemben és a vízig cipelnek, majd ott belehajítanak. Sikeresen megkapaszkodtam a móló szélében, így nem fulladtam meg, egyenlőre...
- Most evezz a lábaddal! - utasít Rydel. Elkezdek a víz alatt kalimpálni.
- Rendben és most most kezdj el a kezeddel is evezni. Tudod hajtsd el magad mellől a vizet - folytatja a tanítást Maia.
- Te jó ég! Úszok! Én tényleg úszok! - sipítozok örömömben.
- Ez mind szép és jó, de még ma el is kéne indulni - toporog türelmetlenül Stef. Elindulok, de félúton valami a víz alá ránt...
- Laura -
Csak sírni voltam képes. Hirtelen éreztem, hogy valaki a vállamra helyezi a kezét. Felnéztem, de abban a pillanatban elkapott a sírás, mármint még jobban.
- Már régóta érzel így igaz? - ül le mellém Brad, mire egy aprót bólintok. - De miért nem szóltál? - néz rám értetlenül.
- Nem... Ak..Akartalak...Megbán...Bántani - szipogok.
- Hát már késő, de kösz, hogy megvártad az érettségit. Nem hiszem, hogy átmentem volna, ha nem vagy mellettem - ad egy puszit az arcom, majd felkel és elsétál. Csak nézem, ahogy elmegy és gondolkozok... Most örüljek és köszönjem meg Ross-nak ezt a szemétséget, vagy boruljak össze és zokogjak, miközben annak a szemétnek a nevét illesztem be a káromkodásaimba.
- Öhm... Laura! - hallok meg egy hangot, de nem nézek fel. Ha akar valamit, akkor mondja. - Tudom, hogy most szörnyen nagy parasztnak tartasz, de tudnod kell, hogy... - ül le mellém és fogja meg a kezem. - Sajnálom.
- Nem értem, hogy... - veszem el a kezem. - Ezt miért csináltad. De abban kiegyezhetünk, hogy te nem bírsz engem én pedig téged. És amint haza jutunk többet nem találkozunk. És...
- Még mielőtt folytatod kérlek nézz rám.
- Minek?
- Mert rád fér a nevetés és őszintén nagyon hülyén nézek ki - nevet, mire ránézek.
- Megérdemelted remélem tudod - nevetem el magam.
- Ha most elárulok valamit megígéred, hogy nem mondod el senkinek sem? - néz rám reménykedve, mire bólintok egyet. - Most először élvezem, hogy valaki rajtam nevet.
- Azta Ross... Tudod, ha nem ismernélek már másfél napja azt hinném, hogy belém estél. De így tudom, hogy a következő mondatod valami sértő lesz. De mivel ezt az énedet bírom, most felállok és elmegyek - kelek fel és beindulok a kastélyba, majd leülök a szobámban lévő ágyra.
- Riker -
Nekem ez így nagyon nem jön be. Se ki, se soha nem tudok menni. Ráadásul úgy 10 perce még vagy fél méterrel lejjebb volt a vízszint. Esküszöm, ha innen haza jutok soha többet nem megyek a pompom lányok busza elé. Sőt hagyom Connor-nak, hogy telefonomról üzengessen a volt csajainak, és elárulom neki, hova hova tettem a nutellát. És ha legközelebb meglátom Megan-t elmondom neki, hogy bármit megtennék, hogy megcsókolhassam, csak jussak ki innen.
Időközben a víz már a nyakamig szökött, ami mellesleg nem is tudom, hogy honnan a bánatból jön. Hirtelen eszeveszett csapkodást és levegő kapkodást halottam meg. Megan-höz úsztam és szorosan a karjaimba zártam, majd megcsókoltam, mire az égből ránk zúdult a fél tónak megfelelő víz mennyiség, majd ahogy elváltunk egymástól szépen leeresztett a víz és a partig sétálhattunk. Kimásztam a mederből, majd kezet nyújtottam Megan-nek és kihúztam.
Bementünk a játékhoz és Connor vagy 10 percig szorongatta a kockákat, mire James hátba bökte, ő pedig elengedte az apró tárgyakat.
" Sosem hittem, hogy egyszer látlak, pedig anno 1620-ban még én is itt jártam. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése