Még mindig nem vágom, hogy mit keresünk itt. De kétlem, hogy ez a hely az lenne, amit anya mondott. Ilyen kastélyokról apa mesélt esténként, mikor még anyuval együtt voltak. Itt találkozik a hercegnő a szőke herceggel. Nem értem ezeknek a meséknek a lényegét. Attól még, hogy fehér lovon ül a srác és szőke haja van, mitől különleges.
A szobába érve elképedtem. Ez a hely csodaszép. Az ágy körül rózsaszirmok vannak. Fölötte pedig egy fátyol, ami lassan ereszkedik az ágyhoz. Az ablak akkora, hogy lentről a teljes testem lehet látni. Még fésülködő asztal is van. Olyan nagytükörrel, amit mindig is akartam. Annyira jó volt nézni a régi filmekben, hogy a lány esténként leül az asztal elé, megfogja hajkeféjét és lassan kifésüli a haját. Közben végig a tükörbe néz, arcán látszik, ha boldog, ha kétségbeesett, vagy szomorú, de még az is, ha szerelmes.
Szépen lassan a szekrényhez lépkedtem, mielőtt bármit tettem volna, becsuktam a szemem, megragadtam az ajtó kilincsét és kinyitottam azt. Pilláim lassan ereszkedtek fel, s mikor megláttam, nem hittem a szememnek. A gardrób tele volt gyönyörű szép, hercegnőhöz illő báli ruhákkal. Kivettem az elsőt, ami a kezeim közé akadt és felvettem. Minden kis lány arról álmodik, hogy egy nap hercegnő lesz. Ez az érzés nem múlik el, csak a valóság mélyre nyomja. Hisz egyetemre készülök, és itt billegek egy 15 cm-es magas sarkúban, babarózsaszín báli ruhában. Lehet, ha kinyitom a sminkasztal egyik fiókját, még tiara is lesz benne. Ha találtam elmegyek és befestem Brad haját szőkére, majd valószínűleg lehánynám saját magam, mert valami olyat kapnék, mint az a srác, az a R...R...talán Riss, nem, Ross. Igen Ross, az inkább valószínűbb. A hideg kiráz attól a sráctól. Már a jelenléte bunkó és irritáló... De mi ez a hang? Olyan, mint mikor apa próbál a gitárján játszani. De Ő már a Bahamákon van. Viszont a zaj nem akar megszűnni. Lehet, hogy rossz ötlet, de most ilyen ruhában fogom megnézni, hogy ki, vagy mi csinálja ezt a hangot. Ahogy kinyitottam az ajtót Grace-el találtam szembe magam.
- Segíthetek? - nézek rá.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy...- kezdi el, de az a hülye zaj, megszakítja.
- Hogy? - sürgetem meg egy kicsit.
- Hogy te is hallod-e ezt a hangot?
- A pocsék gitárszólót? Igen hallom.
- Gitár? Én az előbb állathangokat hallottam.
- Ez fura - mosolygok zavarodottan. - Szerintem nézzük meg!
- Rendben - egyezik bele. Becsukom az ajtót, majd elindulunk a hang, vagy hangok irányába. Jó nagy ez a kastély, mert már egy 10 perce biztos, hogy gyalogolunk felfelé a lépcsőn. Nagy hallgatózásunk közepette a srácok, vagyis csak Ross, James, Brad és Riker rohantak lefelé a lépcsőn, mint az őrültek. És amilyen profinak ismertem meg a szőke idiótát, olyan maradt az elmúlt 45 perc során is. Mivel nagy rohanásában sikerült neki engem is ellökni, sőt még Grace-t is, csak mázlijára őt el is tudta kapni.
- Megmentettél - mosolyog Grace Ross-ra.
- Öhm... Nem mentett meg, csak elkapott miután lelökött - világosítom fel.
- Nem mindegy? Inkább fogd be pinky! Most a csinibaba hálálkodik - néz felém megvetően, majd szegény karjaiban lévő lányra vigyorog. Hogy nekem mennyire elegem van ebből a srácból. Ha soha többé nem kéne látnom, az is túl korán lenne. Ilyen egy... egy...
- Kicsim? - néz rám nevetve Brad. - Két kérdésem lenne. Először is, miért ülsz a földön? - segít fel.
- Mert, mint láttad, gyökérkapitány dolga igen sietős - utalok arra, hogy a szöszi fellökött és most Grace-el enyeleg.
- Rendben. Másodszor pedig, mi ez a ruha? - mér végig. - Nem mintha nem mutatnál csodásan, de még a szalagavatóra sem voltál hajlandó felvenni ilyen ruhát.
- Egy pillanatig, csak egy nyomorult másodpercig szeretnék egy kicsit valaki más lenni. Nem tudtam, hogy főben járó bűn hercegnőnek öltözni, akár egy kisgyerek - nevetem el a végét.
- Nekem a neveletlen hercegnő jut rólad az eszembe, csak Anne Hathaway szexibb, mint te - állapítja meg felettébb paraszt módon Ross.
- Tudod mit? Nem érdekelsz se te, se a véleményed. Viszont az egy kicsit igen, hogy miért voltál élő tank az előbb.
- Ross a fejébe vette, hogy elhagyta valahol a telefonját, és most csörög. De én csak azt pocsék gitárszólót hallom, amit apa szokott produkálni - ecseteli James.
- Akkor te is a gitárt hallod? - nézek kérdőn a bátyámra.
- Igen, de Brad az új kocsija hangját hallja. Mármint a motor hangot.
- Héj! - kiállt fel Connor. Egy kis idő múlva a teljes csapat a lépcső közepén sorakozott. És a furcsa az volt, hogy mindenki más hangot hallott, de mindenki egy irányból. Volt a hangok között minden, Hawaii zene, valamilyen akusztikus gitár hang, szimpla utcai zaj. Nem értette senki sem, hogy mi folyik itt, csak azt tudtuk, hogy a hang az épület legfelső szintjéről jön. Elindultunk felfelé és a hangok egyre erősödtek. A lépcső folyosóban folytatódott. Egy ajtót lehetett kivenni a hosszú út végéből. Csak mentünk és mentünk, de az ajtó egyre csak távolodott. Nem akartam feladni, az nem én vagyok. Tudni akartam, hogy mi van a folyosó végén. Meg akartam találni a zajok forrását. Azt akartam, hogy vége legyen.
- Na jó! Én eleget gyalogoltam - torpan meg Ariana.
- Mi is végeztünk - jelenti ki hármas szinkronban Maia, Grace és Megan.
- Ne csináljátok már csajok! Már nincs sok hátra! - bátorítottam őket.
- Laura, a csajoknak igaza van. Sose érjük el azt az ajtót - áll melléjük Riker, majd végül az egész fiú csapat.
- Akkor várjatok meg itt! Én nem adom fel egyhamar - fordítok nekik hátat, majd elindulok. Egyre közelebb és közelebb merészkedek, de célom egyre távolibb. Mindjárt leszakad a lábam a magassarkúban, de nem hagyom félbe, amit elkezdtem.
- LAURA! - hallom meg a bátyám hangját. Megfordulok... Te jó ég! Mintha kilométerekre lennének tőlem. Ez lehetetlen. Jó igaz, hogy nem tűnik fel, ha sokat megyek, de...
- GYERE VISSZA! - kiabál Brad is.
- ÚGY SE TUDOD MEGCSINÁLNI! NE ERŐLKÖDJ! - "bátorít" a "kedvenc" szőkém. Erre persze egyből megfordultam, levettem a tűsarkút és rohanni kezdtem. Csak futottam, nem álltam meg, a következő pillanatban kialudtak a fények körülöttem.
- James -
- ÚRISTEN! HÚGI JÓL VAGY? - kiabálok Laura után. Semmi választ nem kapok. Ha valami történik vele, abba én belepusztulok. De ahogy látom, mindenkinek ráfagyott a mosoly az arcára. Már visszafordult volna, ha Ross nem mondja, hogy nem tudja megcsinálni.
- Ennek annyi - jelenti ki halál nyugodtan Stef, majd vállat vonva megfordul. - Szöszi nem jössz? - fordul Ross-hoz, de még mielőtt válaszolni tudna közbeszólok.
- Nem hagyhatjuk itt Lau-t! És amúgy is a te hibád, hogy ezt történt! - bököm mellkason.
- Ne engem hibáztass, mert a húgod konok! - lök meg egy kicsit.
- Srácok hagyjátok abba! - áll közénk Grace és Maia.
- Nem éri meg - helyezi kezét Maia a mellkasomra, majd mikor észbe kap zavarodottan elveszi onnan. De tekintete még mindig rajtam van.
- Szerintem meg kéne nézni mi van vele. Nem gondolod Brad? - keresem a haverom, de már csak azt látom, ahogy a folyosón fut. Na akkor hajrá! Én is, mint valami őrült elkezdtem rohanni, mire mindenki futásnak eredt. Egy jó ideig mehettünk, majd a sötétben egyszer csak beestem egy ajtón. Bent már világos volt. Ahogy megpillantottam Laurát egyből szorosan magamhoz öleltem.
- James, én is nagyon szeretlek, de még élek...Szóval elengedhetnél! - nevet.
- Mindenki jól van? - esik be Megan is, majd szép sorban mindenki.
- Mint látod - járkál fel alá Brad.
- A francba! Mindenki él és virul - néz körbe Stef. - Mármint...- nevet zavarodottan. - Hurrá! Laura megtalálta a zaj forrását! - tapsikol. Furcsa ez a csaj. Nem igazán tudja, hogy mit akar.
- ÚRISTEN! HÚGI JÓL VAGY? - kiabálok Laura után. Semmi választ nem kapok. Ha valami történik vele, abba én belepusztulok. De ahogy látom, mindenkinek ráfagyott a mosoly az arcára. Már visszafordult volna, ha Ross nem mondja, hogy nem tudja megcsinálni.
- Ennek annyi - jelenti ki halál nyugodtan Stef, majd vállat vonva megfordul. - Szöszi nem jössz? - fordul Ross-hoz, de még mielőtt válaszolni tudna közbeszólok.
- Nem hagyhatjuk itt Lau-t! És amúgy is a te hibád, hogy ezt történt! - bököm mellkason.
- Ne engem hibáztass, mert a húgod konok! - lök meg egy kicsit.
- Srácok hagyjátok abba! - áll közénk Grace és Maia.
- Nem éri meg - helyezi kezét Maia a mellkasomra, majd mikor észbe kap zavarodottan elveszi onnan. De tekintete még mindig rajtam van.
- Szerintem meg kéne nézni mi van vele. Nem gondolod Brad? - keresem a haverom, de már csak azt látom, ahogy a folyosón fut. Na akkor hajrá! Én is, mint valami őrült elkezdtem rohanni, mire mindenki futásnak eredt. Egy jó ideig mehettünk, majd a sötétben egyszer csak beestem egy ajtón. Bent már világos volt. Ahogy megpillantottam Laurát egyből szorosan magamhoz öleltem.
- James, én is nagyon szeretlek, de még élek...Szóval elengedhetnél! - nevet.
- Mindenki jól van? - esik be Megan is, majd szép sorban mindenki.
- Mint látod - járkál fel alá Brad.
- A francba! Mindenki él és virul - néz körbe Stef. - Mármint...- nevet zavarodottan. - Hurrá! Laura megtalálta a zaj forrását! - tapsikol. Furcsa ez a csaj. Nem igazán tudja, hogy mit akar.
- Nem egészen... Ahogy beléptem elhallgatott - magyarázza Lau.
- Tényleg, már én sem hallom! - lepődik meg Tristan. Viszont ahogy ezt a mondatot kiejtette a száján, az összes hang egyszerre volt hallható. Eléggé bántotta is mindenki hallását, mert a fülünket fogva kezdtük el keresni a hangforrást. Egy darabig fel-alá mászkáltunk, de nem találtunk semmit. A hang csak erősödött, de még mindig nem tudta senki sem, hogy honnan jöhet.
- Belegondoltatok már, hogy...- torpan meg Rydel.
- Tényleg, már én sem hallom! - lepődik meg Tristan. Viszont ahogy ezt a mondatot kiejtette a száján, az összes hang egyszerre volt hallható. Eléggé bántotta is mindenki hallását, mert a fülünket fogva kezdtük el keresni a hangforrást. Egy darabig fel-alá mászkáltunk, de nem találtunk semmit. A hang csak erősödött, de még mindig nem tudta senki sem, hogy honnan jöhet.
- Belegondoltatok már, hogy...- torpan meg Rydel.
- Hogy? - kérdez rá Ell.
- Asszem a zaj felett állok - néz le. A lába alatt egy régi szőnyeg volt. Felgyűrtük az anyagot, ami alatt egy csapóajtó volt. Felnyitottuk, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha a kastély része lenne. Sötét, hideg és rideg volt, ráadásul még mély is.
-Laura-
- Szép volt Delly! - adok neki egy pacsit. - Most már csak kéne valaki, aki lemegy oda - állapítom meg a mélyt szemlélve, majd meg fordulok. A kis csapat erősen hátrált, hogy véletlenül se kelljen lemenniük. - Srácok, valakinek meg kell tennie!
- Miért nem mész te hercegnő? - lép egy kicsit közelebb hozzám Ross, mire én hátrálok, és kis híján beleesek a lyukba, de a szöszi elkap.
- Kösz. Ez meleg helyzet volt - nézek magam mögé. - Fel is húzhatnál! - unom meg a lógást.
- Várj egy percet! - lép közelebb Stef Ross-hoz, majd valamit a fülébe súg. Már előre félek, hogy mit. A következő pillanatban Ross elengedi a kezem, én pedig elkezdek lefelé zuhanni.
- Asszem a zaj felett állok - néz le. A lába alatt egy régi szőnyeg volt. Felgyűrtük az anyagot, ami alatt egy csapóajtó volt. Felnyitottuk, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha a kastély része lenne. Sötét, hideg és rideg volt, ráadásul még mély is.
-Laura-
- Szép volt Delly! - adok neki egy pacsit. - Most már csak kéne valaki, aki lemegy oda - állapítom meg a mélyt szemlélve, majd meg fordulok. A kis csapat erősen hátrált, hogy véletlenül se kelljen lemenniük. - Srácok, valakinek meg kell tennie!
- Miért nem mész te hercegnő? - lép egy kicsit közelebb hozzám Ross, mire én hátrálok, és kis híján beleesek a lyukba, de a szöszi elkap.
- Kösz. Ez meleg helyzet volt - nézek magam mögé. - Fel is húzhatnál! - unom meg a lógást.
- Várj egy percet! - lép közelebb Stef Ross-hoz, majd valamit a fülébe súg. Már előre félek, hogy mit. A következő pillanatban Ross elengedi a kezem, én pedig elkezdek lefelé zuhanni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése